A te életed

Szállni tanítalak...
Örülük, hogy vagy;
bilincsek akadnak
lépten-nyomon,
ezektől szabadítalak.

A te életed
csak te élheted,
mikor, ha most nem,
mikor vagyunk ketten
és van a szerelem.

A béklyók vannak,
maguktól szaporodnak...
Együtt könnyebb,
azért is vagyok,
hogy szabadítsalak.

Röpülni, szállni,
a széllel szárnyalni,
a földtől elemelkedni
és csak úgy merengeni,
és szeretni, csak szeretni.

Szeretni, úgy szeretni,
szerelembe lenni,
felhőkön lépkedve,
felhőkön lovagolva...
Lelkünknek mi a gondja?

Ha egyszer végre megértjük,
tettünk, amit tettünk,
a jó Isten meg értünk...
Egy életünk és halálunk,
de közös az álmunk.