A szeretet indái karjaid,
várom, hogy öleljenek megint.
Várom, hogy magadhoz vonjál,
a jövőnkbe fonjál.
Csókunk legyen pecsét,
rögzítjük magunkban
a reményt.
Rögzítsük magunkban
ezt a csodát,
amit szívünk érez,
szemünk nem lát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése