Kedves Barátom,
túl vagyunk a
kétszer négynapos pihenőn és itt vagyunk a karácsonyi ünnepek előtt. Ez az a
helyzet, mikor időt kell szakítanunk, hogy végiggondoljuk, mit gondolunk
szeretetről, szerelemről. Ez az időszak alkalmas erre. Hátha egy-két
felismeréssel gazdagabban újraértékeljük, átértékeljük egymáshoz való
viszonyainkat, és hogy mit gondolunk ezekről a fogalmakról.
A minap
hallgattam egy beszélgetést Müller Péter íróval a szeretetről, szerelemről és
az elengedésről.
Hatvan éve él
együtt a feleségével szeretetben, szerelemben. Ebben a hatvan évben volt
minden, de mindig visszataláltak egymáshoz. Az utóbbi öt évben a felesége
kerekes-székes lett. Ez az öt év mégis a legboldogabb időszakuk.
Beszélt Müller
Péter az elengedésről, a szakításról és a halálról. Ha igazán szeret az ember,
nem bírja elengedni a másikat. Jobban kötődik a másikhoz, mint valaha.
Ehhez még annyi
tartozik, hogy a szeretetbe, a szerelembe bele is lehet betegedni, végső soron halni.
Ezért van az, hogy akik hosszú ideje együtt éltek, nagyon szerették egymást, ha
az egyikük meghal, nem sokkal utána a másik is.
Tudod Barátom,
találtam egy szép idézetet, ami hűen fejezi ki áttételesen, amiről írtam: „Te
sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi
lesz, semmi több és attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez”
(Erich Mária Remarque).
Ez az idézet
nagyon illik Ilcsikémre, rajta sem fog a kor. És megszépíti a szeretet, a
szerelem és a kor. Tartsa meg érző lelkét a jó Isten! A miénk olyan szerelem, hogy ebbe bele lehet halni.
A szép és
egyszerű dolgokat nem kell túlmagyarázni. Egyszerűségükben és szépségükben
hatnak.
Szerető szívvel
üdvözöllek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése