Életem rózsája

Örült, hogy rátalált erre a nőre az interneten. Sosem bízott az ilyesmiben. És tessék! Mégiscsak lehetséges így is ismerkedni.

            Napok óta órákat beszélgettek esténként. Olyan dolgokról is bírt beszélgetni vele, amikről évek óta nem tudott senkivel. Valahogy pillanatok alatt közös nevezőre jutottak, legyen szó bármiről is.

            Érthetetlen, szokatlan volt számára ez az egész, de nagyon örült neki.

            Rá se mert gondolni, hogy mi lehet ennek az egésznek a kimenetele. De az is lehet, hogy nem is érdekelte.

            Korainak tartotta, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

x x x

Szerette, kellemesnek tartotta mélytónusú hangját. Megnyugtatta. Napközben többször is arra gondolt, milyen jó lesz este.

            Egyik nap nem érte el mindjárt. Hívta volna mobilon, vonalason. Próbálkozott többször is. Nyugtalan lett, aztán végre sikerült.

            Pár nap múlva azon vette észre magát, még neki is feltűnt, hogy végigalussza az éjszakát. Ilyenre évek óta nem volt példa.

            Két hét se kellett és bensőségessé kezdtek válni a beszélgetéseik. Egyre határozottabban érezte, hogy Géza udvarol és ez egyre inkább jól esett neki.

            Úristen, egy férfi udvarolgat nekem illedelmesen, nem keresetlen szavakkal.

            A kezeit csókolomos Varga úr hajbókolós széptevéseire gondolt, amik elől, ha csak tehette, menekült. Még a kolléganői is tudták, hogy ki nem állhatja, ha csak tehették, letagadták előtte.

            Vagy ott volt a minden nőre nyomulós ügyvéd, akivel csak az a nő nem feküdhetett le, aki nem akart. Állandóan a boros pincéjével dicsekedett, mindenáron azt akarta megmutatni neki. Nyálcsorgatva vetkőztette a szemével.

            Két hét sem telt el első beszélgetésük óta, amikor olyasmikről is beszéltek már utalásszerűen, amikről nem beszéltek. Egy ilyen alkalommal váratlanul Géza kijelentette, hogy szereti.

            - Úristen, hogy mondhat ilyet, amikor még nem is találkoztak? Amikor még nem is ismeri – kérdezte tőle.

            - Hisz én már ismerem, Milcsike! – nyugtatta meg Géza a fölvetéseire.

            Mi az, hogy ismerni valaki?

            Mint kiderült, még a férjét se ismerte harmincévi házasság után sem. Egy véletlen folytán tudta meg, hogy állandó barátnője van, akinek férje is volt és rendszeresen kurvákhoz is járt.

Úristen, van egy férfi, aki szereti, akinek ő fontos. Akinek ő a fontos. Ilyen még nem fordult elő életében. 

Géza egyre fontosabb lett neki is.

            Eszébe jutott Tabányiné a tanyáról. Ez a végtelen egyszerű, kissé együgyű asszony, egyszer csak odaállt elé:

            - Mil-csike, één szee-relmees vaagyok a Fee-hér Pii-tyuba…

            Mondta mindezt úgy, hogy Tabányi, a férje, ott állt mellettük három lépésnyire, de ő is a maga együgyűségében semmit nem reagált.

            Tabányinéra gondolt és az ő nagy szerelmére.

            Boldog együgyűség. Milyen jó nekik, hogy nem gondolkoznak!

x x x

Először azt tervezték, hogy majd az ünnepek után, január elején találkoznak. Aztán egy váratlan fordulattal az ünnepek elé hozták az időpontot.

            Déti halála óta Milcsike volt az első nő, aki iránt egyáltalán érdeklődést mutatott.

            Korábbi barátnőjét közel öt éve vesztette el. A bal hónaljában és a bal mellében csomót tapintott ki. Pár héten belül megoperálták. Aztán háromnegyed évig úgy tűnt, rendben van minden.

            Aztán kezdődött minden elölről. Idegeskedés, feszültség, orvosok, vizsgálatok…

            Amikor kórházba került, a lányán és rajta kívül senki nem látogathatta.

            Halála előtt pár órával gyerekkori barátnőjével beszélt utolsónak. Maca elmondása szerint Déti azt mondta, csak azt sajnálja, hogy nem voltak többet együtt.

            Déti halála után nem érdekelték a nők.

            Sanya barátja megelégelve ezt, föltette egy internetes társkeresőre. És most itt volt neki Milcsike, akit nagy izgalommal várt. Napokkal korábban megkezdte a készülődést. Takarított, amennyire a kereskesszék engedte, pakolászott, bevásárolt.

            Eljött a nagy nap. Indulása előtt szinte folyamatosan beszéltek.

            Napokkal korábban e-mailen részletesen leírta az útvonalat, mit figyeljen, mikor, hol kell fordulnia. Ettől függetlenül telefonon is navigálta.

            Rendben volt minden, a kocsi befordult a parkolóba. A szíve hevesen kalapált. Attól félt a legjobban, hogy az izgalomtól nem bír majd megszólalni.

            Már hallotta a cipő kopogását a lépcsőházban. Ez ő volt.

            Kopogtatás az ajtón.

x x x

Ha egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, hogy egy férfihez, egy „idegen” férfihez megy vizitre, kineveti.

            De idegen volt-e neki Géza?

            Közelebb érzőnek tartotta magához, mint bárki mást. Pedig csak telefonon beszéltek, e-maileztek eddig.

            Arra gondolt, ha csak annyi lesz ennek az ismeretségnek a kimenetele, hogy barátok lesznek, már az is jó.

            Géza invitálta, hogy maradjon, nyugodtan alhat nála. Na, nem gondolt semmi olyanra! A könyvtárszobában kényelmes helye lesz.

            Jól tartotta a menetidőt. Ha így halad, akkor egy negyedóra múlva ott van.

Könnyen odatalált.  Géza navigálása jó volt.

Azon vette észre magát, hogy már ott állt az ajtó előtt és kopogtatott.

Ahogy kinyílt az ajtó, ott volt Géza ősz hajjal, szakállasan, szemüvegesen, mosolyogva. Néhány perc múlva már úgy beszélgettek, mintha évtizedek óta ismernék egymást.

Géza megmutatta lakását, ami ahhoz képest, hogy egyedül él és kerekes-székes, rendezett volt.

A könyvtárszobában tényleg lesz helye, ha marad, gondolta.

Egymással szemben ültek, úgy beszélgettek. Géza váratlanul átölelte, jó volt ez a testközelség, nem tiltakozott.

Majd a férfi csókokkal árasztotta el az arcát, szája a száját kereste, hosszan csókolóztak. Nem bírtak betelni egymással.

- Nyugodtan üss a kezemre Milcsike, ha nagyon elkalandozna rajtad!

Dehogy ütök, dehogy!, gondolta.

Teljesen átadta magát a férfi kezdeményezésének. Már meg se lepődött, amikor a férfi keze a melltartó alá nyúlva megfogta a mellét.

Ekkor eldőlt: nem lesz szükségük a könyvtárszobára, Géza ezt ajánlotta föl neki éjszakára. Órákon át szerelmeskedtek, közben, mintegy pihentetőül, beszélgettek. Szétomlottak egymás karjaiban. Értették is, meg nem is ezt az egészet, azt viszont tudták, hogy valami csoda történik velük.

 

x x x

Géza percekig nem találta a helyét, mikor elment Milcsike.

Álmodok, gondolta magában. Valaki csípjen meg.

            Ez a találkozás napokon keresztül éltette, újult erőt adott neki mindenhez. Semmit nem tudott a jövőről, de abban biztos volt, hogy valami elkezdődött. Még magának is félve mondta ki, hogy ez szerelem.

x x x

A kolléganője ott állt az ablaknál.

            - Milcsike, ez a férfi órák óta ott ül a kerekes-székében az egyik pad mellett a parkban, az ölében egy csokor rózsa.

            Odalépett mellé. Csodálkozva nézte a férfit, Géza volt.

            A kolléganője biztosan észrevette meglepődését.

            Géza ölében egy csokor vörös rózsa volt…

            Milcsike felriadt a falióra ütésére, reggel hat órát ütött.

            Nem is emlékezett rá, hogy mikor álmodott utoljára.