Kedves Barátom,
miért van az,
hogy nem értjük egymás nyelvét. Egy nyelvet beszélünk és mégsem értjük, vagy
félreértjük.
Kommunikációs
probléma? Az is lehet. De az is lehet, hogy szándékosan félre akarjuk érteni a
másikat. Vagy azt akarjuk érteni, amit szeretnénk.
Vitára okot adó
helyzetet pillanatok alatt lehet produkálni. Még egy egyszerű dologból is. És
utána vagy helyre tudjuk tenni a dolgokat, vagy sem.
Itt is adódik
egy kérdés, helyre akarjuk-e tenni a dolgokat, vagy sem? Ha nem, akkor ott más
probléma van.
Miért? Miért
nem beszéljük meg?
Barátom, nekem
úgy tűnik, hogy régebben sokkal többet beszélgettünk. Ma nincs idő, rohanunk.
Ma még evés
közben sem beszélgettünk. Evés közben is
kapkodunk, alig várjuk, hogy befejezzük, és mehessünk a dolgunkra.
Egy rossz
szokás is elterjedőben van. A mobil telefon ott van a tányérunk mellett vagy az
ölünkben, és evés közben is nyomogatjuk, mindjárt reagálunk mindenre. Félünk,
hogy lemaradunk valamiről.
Pedig ezeket a
lehetőségeket ki kellene használni, hogy elmondhassuk egymásnak, kivel mi
történt. Ha probléma van, mi a megoldás.
Azokat a
kivételes alkalmakat sem használjuk ki, amelyek lehetőséget kínálnak a
beszélgetésre.
A családok
többségében beszélgetés helyett vezényszavak hangzanak el. És közben felnőnek a
gyerekek.
Csodálkozunk,
hogy sok az ideges ember. Az emberek feszültek, frusztráltak. Egyre több
betegségnek pszichikai okai vannak.
Lehet, hogy a
beszélgetés, a megértő beszélgetés főleg, sok mindenre megoldás lehetne? Igen,
azt hiszem.
Nem kell a
spanyolviaszt felfedezni. Csak beszélgetni kellene. Meghallgatni a másikat, és
odafigyelni. Ehhez pedig alázat is szükséges. De ez már egy újabb téma lehetne,
kedves Barátom.
Most
elköszönök, üdvözöl barátod:
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése