Martűi levelek - Amíg nem késő

évek óta beszélünk a globális felmelegedésről, a klímaváltozásról, a klímaválságról. Úgy emlegetjük ezeket, mintha valami távoli, misztikus dologról lenne szó. De, mint az lenni szokott, nem veszünk róluk tudomást, bagatellizáljuk, ahelyett, hogy időben reagálnánk. Amikor majd reagálunk, eső után köpönyeg, késő lesz.

Ez pedig nem titokban történik, a bőrünkön érezhetjük. Csak nézzük meg az idén az esőzéseket, viharokat, hőhullámokat. Egy nap alatt 12 milliárd tonna jég olvadt el az Északi-sarkon.

A válság gyakorlatilag ránk rúgta az ajtót, mi meg úgy teszünk, mintha nem történne semmi.

Pedig izzadunk rendesen. Az egész világon melegrekordok dőlnek meg, hőhullámok érik egymást.

Egyértelmű pedig recept, hogy mit kell, kellene csinálnunk. Visszább kellene fognunk magunkat, lassítanunk kellene.

Egész Európában próbálnak védekezni, a dolog ellen tenni, de Magyarország a kapcsolódó nemzetközi egyezményt sem írta alá. Majd ha megmondja az Európai Unió, mennyi támogatást kapunk, hangzik a vélekedés. Kupeckedünk magyarul. Mintha nem a mi jövőnkről is lenne szó, amiért nem érdemes áldozni. A pillanatnyi előnyökért kockáztatjuk a jövőt.

Lehet, hogy már most is késében vagyunk, de ma még talán nem késő cselekedni.

Kedves Barátom, addig, amíg el nem határozzuk magunkat, fövünk a levünkben. Ne várjuk meg, míg a politikusok felébrednek.. Nekik semmi sem drága, ha anyagi érdekeikről van szó.

Legalább ebben a kérdésben lehetne nemzeti, politikai konszenzus.

Naivitásom és optimizmusom töretlen. Üdvözöl barátod:

                                                        Urbán-Szabó Béla