Kedves Barátom,
a negyedik
gyertyát, a szeretet gyertyáját gyújtottuk meg december22-én .
Bár mindenki a szeretetről beszél ilyenkor, nekem
úgy tűnik, hogy a szeretet lényegét egyre kevesebben értik, még kevesebben
gyakorolják. A szeretet hangoztatása üres szólam csupán.
Van, aki látszólag tetszeleg e szólam
mögé bújva.
Advent. A várakozásban érzed a
szeretetet, érzed a szeretet és gyertya lángjának melegét?
Tudtad, hogy az idei télen eddig közel
negyvenen haltak meg kihűlés következtében? És egyharmadukat otthonukban érte a
kihűlés? Igazából még nem is volt tél.
Most, amikor készülődünk a családi
összejövetelekre, miről beszélgetünk a családi vacsoránál, ebédnél? Szoktunk
egyáltalán beszélgetni az eszem, iszom közben?
Örülünk-e egymás jelenlétének?
Éneklünk-e közösen karácsonyi dalokat? Ismerünk-e ilyen dalokat?
Mi van azokkal, akik egyedül vannak? A
kinyújtott kezet, a hívó szót észre se vesszük, meg se halljuk…
Hallgattam Hodász András atyával
készült riportot. Ittam minden szavát... Jó lenne hinni, hogy ezzel sokan így
voltak.
Beszélt az én-központú társadalomról. A
kellemesség érzéséért hajtunk. És beszélt a valódi kereszténységről, a
keresztényi érzületről.
A komfortzónánkból le kellene adni,
mondta az atya. Legfőképp azoknak, akik kereszténynek tartják magukat. A
keresztényi érzület egy emberi tartás, ezzel a tartással igen kevesen bírnak.
Hát, igen, kedves Barátom… Jó volna, ha
egyre többen melegedhetnének a szeretetben és gyertya lángjánál.
Remélem,
sikerül fölmelegednünk. Addig is búcsúzik barátod:
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése