Kedves Barátom,
amikor az emberben érik a mondanivaló… Már mondanád, de nem tudod, hogy milyen sorrendben és hogyan. Hirtelen szeretnéd mondani, de visszafogod magad… Gombóc van a torkodban, gyomrod tájéka remeg…
Aztán hirtelen megered a szó, kibuggyan belőled a sok keserűség, ami kitudja, mióta csak gyűlik benned.
Hans Falladának van egy regénye, aminek az a címe, Halálodra magadra maradsz. A regény címéről jut eszembe, hogy nem csak halálodra. Akkorra mindenképp, de sokkal előbb is.
Ha tartod magadat az elveidhez, az értékrendedhez, akkor még inkább. A szervilizmus lett a követendő magatartás. Aki meg akarja magát nyugtatni, arra mindig talál indokot.
A család, a gyerekek, a munkahely… Én nem leszek olyan, mondják sokan. Elfelejtik, hogy ez egy csapda helyzet… Ha valamiben engedsz, újabb és újabb engedményeket várnak el tőled… Ismerőseid, barátaid a végén már rád se ismernek.
A legtöbbször csak azért nem szólnak meg, mert kellőképpen szervilisek ők is.
Aztán, ha ez a magatartás eléggé elterjedt, általános lesz, úgyhogy az emberek már egymáshoz képest lehetnek szervilisebbek, az már a vég, a dolgok legalja.
Az örök becsü film, A Tanú jut eszembe.
Persze mindig lesznek, akik nem engednek a negyvennyolcból. Inkább törnek, mint hajlanak… Akik fejjel mennek a falnak. Aztán megkapják a többségtől, hogy nem megmondtuk.
Nem tudjuk, hogy az általános közérzetünk miért rossz. Hát, kérem, jelentem, mindezért. Ebbe a közegbe az egyéni hang, vélemény nem illik, nem fér bele.
Akik egyöntetűen, majdnem azt írtam, egyhangúan beszélnek, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne beszéljenek ki a csapatból. Ha kiszólnak, az fővesztés kockázatával jár. Annyira vigyáznak, hogy ugyanarról szinte ugyanazt mondják.
Ezért van az, hogy a közbeszéd ugyanolyan Zalaegerszegen, mint Miskolcon. Akik próbálkoznak ebből kitörni, azt gyorsan szembesítik azzal, hogy merre meddig hány méter.
A kör bezárul.
A termő citromról, Bacsó Péter filmje, A Tanú után szabadon, ha kell, kórusban mondják előbb-utóbb, hogy narancs.
Ezzel köszönök el... Barátod:
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése