Megdermed a gondolat,
lassan éled a tudat,
körbejárod a szempontokat,
úton-útfélen tévutak.
Bizalmatlanságod
fölülírja hitedet,
elmarad a föltétlen
szeretet;
mindenből bizonytalanság
fakad,
magad vagy
a legbizonytalanabb.
Megdermed a gondolat,
lassan éled a tudat…
Ki ad nekünk szárnyakat,
adhatunk-e egymásnak?
Hiába szeretlek
föltétlen és töretlenül,
mindent összetörsz
bennem ott legbelül…
Magadat menekíted,
közben odaveszek;
hiába itt minden,
semmi nem segíthet,
csak az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése