Gombóc
a torkomban,
fojtogat,
megkeményedett
szavak,
nem hagynak
nyugtot,
kanyargó vonalak.
Életünk szédület,
koppannak a falak,
ma ők vannak
porondon,
mások holnap;
felismerésem
a tehetetlenség,
keresem az utat.
Megjegyzés küldése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése