Kellemes őszi idő van. Hirtelenjében most ez a legtöbb jó, amit írhatok.
Kálmán barátom édesapja nyolcvankét éves korában szeptember 07-én elhunyt. Laci bácsi tizenöt évvel élte túl az idősebb fiát. Kész szerencse, hogy körülbelül másfél hónappal ezelőtt jártam nálik Gyálon. Mintha éreztem volna valamit.
Az elmúlt napok híre, hogy szintén elhunyt K. J., gyerekkorom egyik kedves ismerőse. Egyidősek voltunk, ő is gyermek-paralizises volt. Tüdőgyulladással kórházba került, lélegeztetőgépen volt közel egy hónapig. Végül a veseműködése leállt.
Tényleg örülnünk kellene minden napnak. Ehhez képest kesergünk minden nap.
x x x
Anthony de Mallo-tól olvasom A szív ébredése című könyvét. Mennyi derű árad ezekből a rövid kis történetekből! Minden életheelyzetre vonatkozólag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése