Napló

Verdi Nabucco című operájának római  előadása előtt Róma polgármestere bejelentette, hogy a kormányuk a válságra tekintettel csökkenti a művészeteknek eddig nyújtott támogatást. A jelenlévőkre ez olyan hatással volt, hogy a rabszolgák kórusát visszatapsolták. Ricardo Muti, az előadás karmestere nem jött zavarba. Elmondta a közönségnek, hogy nem szokása egy ária megismétlése, de ez egy különleges alkalom, az opera ősbemutatójának idejéhez hasonló. A  publikum felállva énekelte a kórussal a rabszolgák - a zsidók - dalát. 

       A látvány felemelő volt. A videó látható a youtube-n.  

       Van egy gyerekkori élményem ehhez az operához kapcsolódóan. Egy életrajzi filmet láttam Verdiről, akire egyáltalán nem volt jellemző a forradalmi hevület. 1848 van, a film egyik jelenete a Nabucco előadása. A közönség soraiban ott vannak az olaszok és a megszállók képviselői.  Amikor az előadás a rabszolgák kórusához ér, az előadás nyílt ellenszenvvé, ellenállássá válik az olaszok részéről. A megszállók képviselői távoztak az előadásról.

       Erre gondolhatott Ricardo Muti is 2011-ben. A publikum vette a lapot, amikor róluk van szó, értékeikről, akkor ki kell állni. Ők kiálltak.

       Verdi valószínűleg nem gondolta, hogy operájának ezzel a részével milyen hatást fog elérni akár saját korában, akár több mint százötven évvel később. Hát ennyit a művészet erejéről!

Szzéljegy - 34.

Csütörtök hajnalra néhány centis hó esett. Lett is galiba az utakon.

       Kezdődött azzal, hogy a meterológia előtte semmi ilyet nem igért.

       Vagyis senki nem számított rá. Ezért nem is indult el senki korábban, a menetidő pedig megkétszereződött.

       Az utakon - jómagam egy húsz kilométernyi szakaszon - egy szóró kocsival sem találkoztam. A közútkezelők sem ezt várták. Csak azt nem tudom, hogy egyébként mit vártak. 

2012. 01. 29.

 

Martfűi levelek - Mihez képest?

Kedves Barátom,

minden valamihez képest jó vagy rossz, vagy egyszerűen csak más. A tavalyi évhez képest mindannyian szeretnénk valami jobbat, szebbet. Így év elején még reménykedünk, bár már látjuk az árnyak vetülését az idei évre.

            Úgy kezdtük ezt az évet is, hogy szinte minden drágább lett. Ezen olyan nagyon már nem is lepődünk meg. Amennyire vissza tudok emlékezni, ez mindig is így volt. Ezen még a rendszerváltás sem változtatott. Ez olyan politika-semleges szokás.

            Charles Dickenstől a minap olvastam az Ó, bár egész éven át tartana a karácsony! című írást. Olyan ez a tizenkilencedig századi próza, mintha ma íródott volna. Mintha az életérzések, a történésekre való hivatkozások maiak volnának. Mintha köztünk járt volna Dickens, de legalábbis a Jóisten.

   Dickens sorait idézem: „… Ó, karácsony ideje! Igazi mizantrópnak kell lennie annak, akinek nem jut eszébe valami kedélyes emlék karácsony alkalmával. Vannak, akik úgy vélekednek: a karácsony már nem az, ami hajdanán volt, hogy minden újabb karácsony elhomályosít vagy megsemmisít egy-egy dédelgetett álmot, egy boldog célt, hogy a jelen csak arra jó, hogy emlékeztesse az embereket ínséges helyzetükre, csekély jövedelmükre. S arra, hogy valaha bőséggel megvendégelt barátok mily hidegen néznek vissza rájuk, akik szükségben és nyomorban élnek. Ne figyeljetek oda e komor emlékezésekre! Kevés hosszú életű ember van, aki ne tudna ilyen képeket előhívni az év bármely napján. Így hát ne várj az év háromszázhatvanöt napja közül a legvígabbra siralmas emlékeid elmeséléséhez, hanem húzd oda széked a tűz közelbe, töltsd poharad és küldj körbe egy dalt – és ha a szobád kisebb is, mint tíz évvel annak előtte, és ha poharadban áporodott puncs vár szikrázó bor helyett, vágj derűs képet, egy hajtásra idd ki és tölts megint, és dudorászd a régi nótát, melyet egykor daloltál, és köszönd meg Istennek, hogy nem ennél is rosszabb sorsod…”(fordította Erdődi Gábor).

Valljuk meg őszintén, ki hálás azért, hogy nem rosszabb a sorsa? Ki szokott ennek örülni? Egyáltalán örül valaki nálunk? 

            Vilmos herceg és Kate Meedleton tavalyi házasságának az angolok nagyon tudtak örülni. Pedig hát mostanság Angliában sem fenékig tejfel az élet! Ennek ellenére minden problémájukon túl tudták tenni magukat néhány napra, néhány órára. Nem láttam, nem hallottam tudósítást arra nézve, hogy le az arisztokratákkal, a királyokkal, hercegekkel, gazdagokkal! Ott is vannak szegények és gazdagok, munkanélküliek, rivalizáló politikai pártok, és mégsem..

            Mi miért nem tudunk örülni? Bárminek is felhőtlenül. Úgyis tudnám kérdezni, hogy mi magyarok, minek tudnánk együtt örülni?

            Most olvastam, hogy Stephen Hawking hetven éves. Tudod, ő az  a fizikus, aki elektromos kerekes székkel közlekedik, robot hangon beszél a technika segítségével, két újjal irányítja a kerekes széket és a számítógépet, és mellesleg leginkább Einsteinhez szokták hasonlítani. Ha ez az ember is a maga bajával foglalkozott volna csak, semmi nem lett volna belőle.  

            Kedves Barátom, örüljünk már végre valaminek, és tényleg köszönjük meg az Istennek, hogy nem rosszabb a sorsunk!

Ha még tenni is akarunk magunkért, így is lesz.

Ezzel búcsúzom és üdvözöl barátod 


Adalbert

Vonalakban futó életek

               


            Vonalakban futó életek,
            vonalak: vastagok és vékonyak,
            színesek, mélabúsak
            és élénkek,
            szövevényes, egymást
            keresztező vonalak,
            egymással párhuzamosan
            futó, egymást keresztező
            vonalak,
            éles kontrasztok,
            összesűrített létezések,
            árny és fény:
            millióéves házasok
            és a vonalak
            virágcsokorrá csavarodnak.

Napló

2012. január elsején léptek hatályba a rokkantsági nyugdíjjal, illetve a rokkantnyugdíjasokkal kapcsolatos új jogszabályi rendelkezések. Még most ismerkedünk, szembesülünk a változásokkal. Szinte minden napra esik hátrányos meglepetés, különösen a harmadfokú rokkantsági csoportba tartozókat érintően:. 

    Önmagában csak az a változás, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár alatt senki nem lehet nyugdíjas, a következő következményekkel jár: 

       - megszűnik az utazási kedvezmény, 

       - megszűnik a közgyógyellátási igazolványra való jogosultság adott esetekben, 

       - megszűnik a nyugdíjas bérlet (színház, fürdő), 

       - megszűnik a vásárlási kedvezmény (mozijegy), 

       - megszűnik a vállalkozási kedvezmény, 

     - megszűnik a foglalkoztatási kedvezmény adott esetekben (magasabb lett az egészségügyi járulék). 

      Ezek a kedvezmények nem egyenként voltak jelentősek. Együttesen viszont jelentettek egy élhetőbb életminőséget. 

       A megvonások köre valószínűleg még nem teljes, lehetnek még meglepetések. 

    Azért arra kíváncsi volnék, hogy a jogalkotók ezekkel a jogkövetkezményekkel előzetesen számoltak vagy számukra is meglepetés?

Napló

Garas Dezső közelmúltbeli halála miatt Sztankay Istvánt választották a Nemzet Színészévé. A jelenleg hetvenöt éves Sztankay az én emlékezetemben, mint Bors él az egykori tévéfilm-sorozat főszereplőjeként.

x x x

A férfi kézilabda EB-n csapatunk nyolcadik lett. A nagy meccseket nyertük, a papírforma szerinti nyerendőket pedig vesztettük. Amikor nagyon hozni kellene a pontokat, akkor mintha hirtelen áramszünet érné a csapatot. Amióta az eszem tudom, a csapatsportágakban ez mindig így volt. Illetőleg van egy kivétel, a férfi vízilabda-válogatott. Bár nekik is mindig  van egy mumus. Így emlékszek a szovjetekre, aztán jöttek az olaszok, most meg a szerbek.

A kifejezhetetlen

                  


                Vagyunk mi ketten:
                te meg én,
                és köztünk lebeg
                a szerelem.
                Erről mi mondható?
                A fölfoghatatlant
                fölfoghatja-e az elme,
                a megfoghatatlant
                kifejezheti-e a szó?
                Ó, nem, a szerelem
                csupa sejtés,
                amit lehet idézni,
                lehet játszani
                a gondolatokkal,
                a szavakkal,
                s már-már úgy tűnik,
                a képet magad előtt
                megjelenni látod…
                Ne hagyd magad
                megcsalnod!
                A szerelmet nem lehet
                látni, nézni,
                csak érezni.

Etta James

 

Szzéljegy - 33.

B. úr nem írta alá a peticiót. Azt mondta, hogy őt ez nem érdekli. Akkor még azt hitte, hogy a tiltakozás tárgya őt nem érinti.

       Tévedett.

       Amikor erre rájött, már nem volt mit aláírnia.

       B. úr nem tudta, a hülyeség akkor is hülyeség, amikor nem érinti. Nem tudta, a hülyeség ellen mindig tiltakozni kell. Most már talán sejti.

2012. 01. 22.

Egy pillanat - a békemenet apropóján

Mintha már nem is tudnánk másképp gondolkozni. Vannak ők, meg vagyunk mi. A kettő között nincs átmenet.

            Az elmúlt hetekben voltak már tüntetések a kormánnyal szemben és van tüntetés – a békemenet – a kormány mellett.

            A kormány melletti tüntetést a szervezők békemenetnek hívják. Valójában nem értem az elnevezést, a megjelölést. Háború van? Háborús helyzet van?

            Mindig is így volt. A mindenkori kormány hoz egy intézkedést, ami sokaknak tetszik, sokaknak nem.

            A szervezők azt mondják, a külföld felé - a nemzetközi szervezetek, a pénzvilág felé – demonstrálni kell, hogy mi magyarok támogatjuk a kormányunkat. Ez önmagában akár még helyes is lehet.

            Az EU játékszabályait illik elfogadni, amíg tagok vagyunk. Egy iskolának is van házirendje.

            A pénzvilág elvárásai nagyon nem szeretem dolgok. Az adós azonban mindig lépéskényszerben van.

            Ennek a kormánynak az mindenképp a javára írható, hogy mert terheket rakni a bankokra és a multikra. Ha ezt nem teszi, valószínűleg még több hárult volna ránk. Az más kérdés, hogy a kormány ténylegesen mennyire tudja megvédeni polgárait akár a bankokkal, akár a multikkal szemben.

            Akkor viszont már baj van, ha a kormánnyal szemben is védekeznünk kell.

Napló

Ismerősöm netes bejegyzésében olvastam a következő idézetet: "A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból... Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
        A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra" Osho.

       Hát érdemes olvasni Oshot! Ajánlom a figyelmébe ezeket a sorokat mindazoknak, akik ma és holnap, vagy akár a jövőben tüntetnek.

x x x

Ismerősöm újságolja, hogy megy tüntetni Pestre, ő is ott lesz a békemenetben a kormány mellett.

       Kellemes, már-már tavaszias idő van. Igazán tüntetésre alkalmas az időjárás. Még egészségügyi sétának is jó. Lehet jókat dumálni, aztán beugrani ide-oda iszogatni és természetesen aktuálisan szidni valakiket. Végül is jóérzéssel lehet nyugtázni a napot, jól megmondtuk nekik, végre megkapták.

       Ismerősömnek is ajánlom Osho szavait.

 

Sszéljegy - 32.

Min múlik az, hogy mit teszel vagy nem teszel? Mennyiben és miben vagyok felelős érted?

       Ha azt hisszük, hogy függetleníthetjük egymástól magunkat, akkor tévedünk, a legrosszabb  úton járunk.

       Most már csak az a kérdés,  hogy ki kivel akar, szeretne itt együttműködni?

2012. 01. 17.

Széljegy - 31.

A Magyar Tudományos Akadémia karácsony előtt kiadott egy közleményt arra vonatkozólag, hogy megszűnik a különbség "j" és "ly" betűk között, egységesen csak "j" lesz.

       Mindez a gyengébbek kedvéért? Alkalmazkodjunk azokhoz, akik restek tanulni?

       Nem is értem, minek tanulunk, mikor öreg korunkra úgyis felejtünk?

2012. 01. 10.

Remény

               Hiányod
               bennem
               hiányérzet.

               Érzed,
               a távolság
               nem végzet.

               Hiányod,
               ma is tudom,
               véges.

               Kéréssel
               együtt élünk
               a reményhez.

A vizsga

- filmajánló -

A film egy hírrel kezdődik, 1957. december 31-ig az állambiztonsági munkakörben dolgozók megbízhatóságát felül kell vizsgálni.

            Ez a vizsga. Aki átmegy a vizsgán, megbízható elvtárs, aki nem, attól a pártnak és az államapparátusnak meg kell válnia. Az ilyen ember és a családja semmi jóra nem számíthat a jövőben.

            Jung elvtárs megérkezik egy lakásba. Szisztematikusan és szakszerűen körbejárja, vizsgálja a lakást, hogy van-e valahol lehallgató készülék. Aztán elindít egy szekrénybe rejtett magnetofont, felvételre állítja.

            A színházi dramaturgia szerint olyan ez a szekrénybe zárt felvételre állított magnó, mint a színpadon a falon lévő puska. Tudjuk és várjuk, hogy ezzel majd történik valami, egyszer csak elsül.

            Karácsony szentestéje napjának délutánja van. Jung elvtárs miután megtette az előkészületeket, megkezdi a fogadóórát. Az államgépezet ilyenkor sem áll le. Pártunk és kormányunk ellenségei nem pihennek, nem pihenhetnek védelmezői sem. Fogadja az ügynökeit.

            Itt mindenki fél mindenkitől. Jung is. Mindenki figyel valakit. Jung is figyel, őt is figyelik, őt az apjaként tisztelt Markó.

            Itt a félelem az úr. Minden a konspiráció része. Minden és mindenki. Mindenki úgy tudja, hogy ő vizsgáztat.

Itt semmi sem az, aminek látszik. A lakás nem otthon, hanem konspirációs találkahely, még a szerelem is a konspiráció része. Úgy tudom, azt gondolom, hogy én vizsgáztatok, és közben engemet vizsgáztatnak. Közben senki nem tud semmit, menetközben változnak a helyzetek és a szerepek, a megfigyelőből megfigyelt lesz, a beosztottból vezető és fordítva.

Az alkotóknak a film egészén sikerül fenntartaniuk a feszültséget. Mintha egy thrillert látnánk. Egy-egy beállításra, képre talán még Hitchcock is csettintene.

A feszültséggel teli történet tele van humoros, abszurd jelenetekkel. Amin ma nevetünk, az a történet idejében véres valóság volt, amibe akkoriban sokan meghaltak, tönkrementek.

Ne feledjük, az ötvenes években vagyunk, 1957-tet írunk. Garas Dezső mondta egyik interjújában: „Én nem tudom, Bibó milyen szövegkörnyezetben mondta, hogy a demokrata nem fél. De hogy valaki demokrata és nem fél – hát az nem hős, aki nem fél. (…) … az igazi hős az fél. De csinálja! Akinek az agyából ki van véve a félelem ösztöne, az nem hős, hanem hülye” (Veiszer Alinda Záróra, Alexandra Kiadó, 2010.).

Garas és a film után elmondhatjuk, hogy a rossz, gonosz emberek is félnek, és minél inkább félnek, annál inkább kiszolgálják a hatalmat. Ez a film ilyen emberekről szól. Korrajz egy társadalmunk egyik időszakáról, egy sajátos hatalom természetéről.

Bergendy Pétertől, a film rendezőjétől hallottam, hogy azt szerette volna megmutatni, hogy egy rossz ember nevelése előbb-utóbb visszaüt a nevelőre. A rossz – erkölcstelen – ember nem lehet jó nevelő.

Bergendy Péter és alkotótársai jó filmet csináltak. A színészek is jók, különösen Kulka János Markó elvtárs és Nagy Zsolt Jung elvtárs szerepében.

Amíg ilyen filmek is készülnek nálunk, nincs okunk aggódni a magyar filmgyártás jövőjét illetően.

Napló

Stephen Hawking hetven éves.

       A legek embere. Olyan betegsége van, amely alapján negyvenkét éve halottnak kellene lennie, ha igaz lett volna az orvosok előrejelzése. Harminckét évesen lett a brit tudományos akadémia tagja, se előtte, se utána ilyen fiatalon senki nem nyert felvételt az akadémiára. A Lucas-professzori széket harminchét évesen nyerte el a Cambridge-i egyetemen. Ezt a posztot 1683-ban alapították és ezt a tisztséget azóta tizennyolcan viselték, köztük Newton is.

       Elméleti fizikus, de a tudomány népszerűsítéséért kevesen tettek annyit, mint ő. Könyvei milliós példányszámban kelnek el. A gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyveket ma már Lusy lányával írja. Mellesleg három gyereke van.

       Ő az a fizikus, akit Einsteinhez szoktak hasonlítani, akinek elméleti munkásságát feltehetően csak nagyon kevesen értik, de például Az idő rövid története című könyve betseller lett. Ő az a fizikus, aki elektromos kerekes székkel közlekedik, robothangon tud ma már csak beszélni, a kerekes széket és a számítógépet két újjal írányítja. Ő az a fizikus, aki a Nobel-díjon kívül valószínűleg minden elismerést megkapott már.

x x x

A nemzetközi tudományos élet 2012-t Szentágothai-évvé nyílvánította. 

x x x

Vigyázó szemünket kíváncsian vethetjük a következő napokra. A magyar kormány meg tud -e állapodni az IMF-fel, vagy sem.

       Azt azért ne feledjük, hogy egy létrejött megállapodás esetén sem lesz jobb senkinek nálunk. Sőt, ahogy előzetesen hallani lehet, az IMF a szociális ellátások további kurtítását szeretné. Ők még abban a hiszemben vannak, hogy ezeken még mindig lehetne spórolni.

Széljegy - 30

Adományt vittünk egy több szempontból is hátrányos helyzetű tiszaburai családnak. Olyan utakon mentünk Fegyvernek és Tiszabura között, amelyeken ha egy személygépkocsi két-három alkalommal oda-vissza végigmegy, oda a futóműnek.

       Ezek azok az utak, amelyek a mostani ismereteink szerint a következő húsz évben sem lesznek jó állapotban.

       Ha ezekre az utakra gondolok, magamtól is kérdezem, tudjuk egyáltalán, hogy hány Magyarország van?

2012. 01. 07.

Üzenet - 3.

Miért várjátok, hogy megváltozzanak körülöttetek az emberek, vagy akár magatok? Nem tudtátok, a folyó hamarább változtatja meg a medrét, mint az ember a természetét?

Napló

Annyi rossz volt 2011-ben és annyi rossz előtt állunk 2012-ben, hogy eldöntöttem, nem érdekel most rossz kedvem tele. Megpróbálok jó képet vágni az új évhez, legalább így induláskor.

       Egyik barátom úgy zárja versét, hogy a BÚÉK jelentheti azt is, bízd újra életed Krisztusra!

       Amíg az ember ilyen gondolatot olvas, addig bizakodhatunk is.

x x x

Ma lépett hatályba az Alaptörvény és egy sor sarkalatos törvény. 

       Mától az ország hivatalosan Magyarország, a Magyar Köztársaság helyett. Az államforma továbbra is köztársaság.

x x x

Pénteken meghalt Garas Dezső, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas. Hetvenhét éves volt.

       '990 és 1993 között Szolnokon is játszott rendszeresen a Szigligeti Színházban. Két olyan filmben is játszott, a Régi idők focijában és a Ripacsokban, mindkettőt Sándor Pál rendezett, amelyeknek egy-egy mondata szállóige lett. A Régi idők focijában Minarik Edeként mondta: "Kell egy csapat!" A Ripacsokban Kern Andrással együtt énekelte: "Egyedül nem megy."

       Mindkét mondat azért válhatott szállóigévé, mert minden időben aktuálisak. Ma még inkább, mint bármikor.

Martfűi levelek - Mi dolgunk a világon?

Kedves Barátom,

mostanság, ebben az összevisszaságban, ami körülvesz bennünket egyre többet foglalkoztat az a kérdés, hogy mi dolgunk a világon. A Vigila című folyóirat 2011. évi 12. számának is ez a körkérdése.

            A kérdésre adott válaszban önmagunk helyét keressük múltunkban, jelenünkben és még talán a jövőnkben is. Iránytűt keresünk, ami bármilyen helyzetben eligazít bennünket.

            Amikor ez a kérdés foglalkoztat, minduntalan eszembe jut fiatalon, harmincnégy-évesen elhunyt barátom, dr.B.P.

            Sokat és jól tanult, két diplomája volt, egy bölcsész és egy jogi, valamint két szakvizsgája, egy jogtanácsosi és egy európai uniós szakjogász. Három nyelven beszélt tárgyalási szinten. Középkori magyar történelmet tanított az ELTÉ-n, gazdasági jogot angol nyelven a szolnoki főiskolán, amelynek adjunktusa is volt.

            Mindezzel együtt volt ideje a barátságokra, hogy éjszakákat átvitatkozzunk történelemről, politikáról, közéletiségről, hogy reformátusként zarándokutakat tegyen Lourdes-ba, Csíksomlyóra. Szerelmese volt Erdélynek, ahová évente akár többször is visszatért.

            Dolgozott a közigazgatásban is az egyik fővárosi kerületi önkormányzatnál, jegyző volt egy pest megyei kis faluban

            Több ezres könyvtára volt. Nem is értem, hogy valójában mikor volt ideje olvasni, de olvasott. Rengeteget, és szépirodalmat is. Kedvence volt Balzac és az orosz klasszikusok, leginkább azonban történelmi, politikai, társadalomtudományi tárgyú könyveket olvasott. Itt említem meg, hogy szinte minden helyzetre volt egy analóg történelmi példája. Komolyan vette, hogy tanulnunk kell, kellene a történelmi példákból, hibákból.

            Aztán több mint tízévi távollét után ez a fiatalember visszajött szülővárosába, Martfűre. Visszajött, holott akár külföldre is mehetett volna, a korabeli fiatalok mind ezt teszik. Visszajövetelében talán az én indíttatásomnak is volt némi szerepe.

            Visszajött és 2006-ban az önkormányzati választásokon megválasztották harminc évesen Martfű város polgármesterének. Csőd közeli helyzetben vette át a város irányítását, több mint négyszázmillió forintos adósság, közel százmillió forintos kifizetetlen számla.

            Eltelt négy év, adósság helyett négyszázmillió forint plusza lett a városnak úgy, hogy minden költségvetési intézménye megmaradt és működött. Mindezek tetejébe közel ötszázmillió forintos fejlesztés valósult meg, elsősorban pályázati forrásból.

            Olyan történt városunkban 2006. és 2010. között, amire tudomásom szerint nincs példa ebben az országban. Történt mindez akkor, amikor minden és mindenki eladósodott. Ő beteljesítette azt, amiről mások csak beszélni tudtak, általában csak tudnak.

            Közvetlensége, humora, puritán életszemlélete közismert volt. Nem hiszem, hogy volt, vagy lesz olyan polgármester hazánkban, aki olyan szerény javadalmazásért látja el a feladatát, mint ahogy ő ellátta.

            Dr.B.P-t sokan sokféle módon támadták politikai ellenfelei, sokan a legízléstelenebb módon. Ennek ellenére, ezzel együtt 2010-ben a szavazatok nyolcvan százalékával ismét megválasztották polgármesternek. Ez a nagyarányú győzelem azt is mutatta, hogy a választók jelentős többsége megértette és elfogadta döntéseinek irányát és eredményességét.

            És itt jön a sors, a sorsszerűség. Közel egy héttel a választás után váratlanul meghalt. Egy évvel a halála után a város emlékművet állított az emlékére a temetőben. Ilyenre a XIX. századi fiatal művészek, politikusok, váteszek esetében van példa. Ma már kimondhatjuk, mivel az ő esetében lezárult egy életmű, hogy az élete kortársai és a következő nemzedékek számára példa lehet.

            Mi dolgunk a világon? Mondhatunk szép és okos dolgokat. Tettek, napi történésekben megnyilvánuló szándék nélkül, minden üres szó csupán.

            Mi dolga volt ennek a fiatalembernek?

            Reformátusként vallotta a protestánsok alapeszméjét: tégy meg mindent, amit megtehetsz, aztán a sors eldönti, hogy mi legyen.

            Volt egy közös filmünk, amit külön-külön is többször láttunk, és együtt is. Ez a film Az utolsó szamuráj volt. A film a küzdésről, a megmaradás lehetőségeiről szól.

            Mi dolgunk a világon? Tegyük felelősséggel a dolgunkat. A jövőt illetően morálisan vállalható módon, magatartással.

            Így legyen! Ebben a szellemiségben kívánok boldog új évet. Üdvözöl barátod:

           Adalbert