Kedves Barátom,
mostanság, ebben az összevisszaságban, ami körülvesz
bennünket egyre többet foglalkoztat az a kérdés, hogy mi dolgunk a világon. A
Vigila című folyóirat 2011. évi 12. számának is ez a körkérdése.
A
kérdésre adott válaszban önmagunk helyét keressük múltunkban, jelenünkben és
még talán a jövőnkben is. Iránytűt keresünk, ami bármilyen helyzetben eligazít
bennünket.
Amikor
ez a kérdés foglalkoztat, minduntalan eszembe jut fiatalon, harmincnégy-évesen
elhunyt barátom, dr.B.P.
Sokat
és jól tanult, két diplomája volt, egy bölcsész és egy jogi, valamint két
szakvizsgája, egy jogtanácsosi és egy európai uniós szakjogász. Három nyelven
beszélt tárgyalási szinten. Középkori magyar történelmet tanított az ELTÉ-n,
gazdasági jogot angol nyelven a szolnoki főiskolán, amelynek adjunktusa is
volt.
Mindezzel
együtt volt ideje a barátságokra, hogy éjszakákat átvitatkozzunk történelemről,
politikáról, közéletiségről, hogy reformátusként zarándokutakat tegyen
Lourdes-ba, Csíksomlyóra. Szerelmese volt Erdélynek, ahová évente akár többször
is visszatért.
Dolgozott
a közigazgatásban is az egyik fővárosi kerületi önkormányzatnál, jegyző volt
egy pest megyei kis faluban
Több
ezres könyvtára volt. Nem is értem, hogy valójában mikor volt ideje olvasni, de
olvasott. Rengeteget, és szépirodalmat is. Kedvence volt Balzac és az orosz
klasszikusok, leginkább azonban történelmi, politikai, társadalomtudományi
tárgyú könyveket olvasott. Itt említem meg, hogy szinte minden helyzetre volt
egy analóg történelmi példája. Komolyan vette, hogy tanulnunk kell, kellene a
történelmi példákból, hibákból.
Aztán
több mint tízévi távollét után ez a fiatalember visszajött szülővárosába,
Martfűre. Visszajött, holott akár külföldre is mehetett volna, a korabeli
fiatalok mind ezt teszik. Visszajövetelében talán az én indíttatásomnak is volt
némi szerepe.
Visszajött
és 2006-ban az önkormányzati választásokon megválasztották harminc évesen
Martfű város polgármesterének. Csőd közeli helyzetben vette át a város
irányítását, több mint négyszázmillió forintos adósság, közel százmillió
forintos kifizetetlen számla.
Eltelt
négy év, adósság helyett négyszázmillió forint plusza lett a városnak úgy, hogy
minden költségvetési intézménye megmaradt és működött. Mindezek tetejébe közel
ötszázmillió forintos fejlesztés valósult meg, elsősorban pályázati forrásból.
Olyan történt
városunkban 2006. és 2010. között, amire tudomásom szerint nincs példa ebben az
országban. Történt mindez akkor, amikor minden és mindenki eladósodott. Ő
beteljesítette azt, amiről mások csak beszélni tudtak, általában csak tudnak.
Közvetlensége,
humora, puritán életszemlélete közismert volt. Nem hiszem, hogy volt, vagy lesz
olyan polgármester hazánkban, aki olyan szerény javadalmazásért látja el a
feladatát, mint ahogy ő ellátta.
Dr.B.P-t
sokan sokféle módon támadták politikai ellenfelei, sokan a legízléstelenebb
módon. Ennek ellenére, ezzel együtt 2010-ben a szavazatok nyolcvan százalékával
ismét megválasztották polgármesternek. Ez a nagyarányú győzelem azt is mutatta,
hogy a választók jelentős többsége megértette és elfogadta döntéseinek irányát
és eredményességét.
És
itt jön a sors, a sorsszerűség. Közel egy héttel a választás után váratlanul
meghalt. Egy évvel a halála után a város emlékművet állított az emlékére a
temetőben. Ilyenre a XIX. századi fiatal művészek, politikusok, váteszek
esetében van példa. Ma már kimondhatjuk, mivel az ő esetében lezárult egy
életmű, hogy az élete kortársai és a következő nemzedékek számára példa lehet.
Mi
dolgunk a világon? Mondhatunk szép és okos dolgokat. Tettek, napi történésekben
megnyilvánuló szándék nélkül, minden üres szó csupán.
Mi
dolga volt ennek a fiatalembernek?
Reformátusként
vallotta a protestánsok alapeszméjét: tégy meg mindent, amit megtehetsz, aztán
a sors eldönti, hogy mi legyen.
Volt
egy közös filmünk, amit külön-külön is többször láttunk, és együtt is. Ez a
film Az utolsó szamuráj volt. A film a küzdésről, a megmaradás lehetőségeiről
szól.
Mi
dolgunk a világon? Tegyük felelősséggel a dolgunkat. A jövőt illetően morálisan
vállalható módon, magatartással.
Így
legyen! Ebben a szellemiségben kívánok boldog új évet. Üdvözöl barátod:
Adalbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése