2013. február 23., szombat

Napló


Tesszük a dolgunkat, és valahogy mégis egyre rosszabb, egyre rosszabbul érezzük magunkat. Vagyis valamit mégiscsak rosszul csinálunk. 
       Ez a mostani helyzet engemet nagyon emlékeztet Fassbinder - a német filmrendezők fenegyerekének - a filmjére, Csak azt akartam, hogy szeressetek. A főhős mindent megtesz azért, hogy szeressék, és egyre kevesebben szeretik, a társadalom kitaszítottja lesz. 
       Épp most hozta nyilvánosságra az Állami Számvevőszék az elmúlt nyolc év foglalkoztatási rehabilitációjáról szóló vizsgálati anyagát. Első olvasatra sem szívderítő olvasmány. Ez ismét a minden rokkant csaló szindróma. Az átlagember pedig felkapja a fejét és levegő után kapkodva csak annyit tud majd mondani, huha.
       Igen, biztosan volt visszaélés itt is. De nem kellene - majd - általánosítani.
       Szóval elindult felénk egy újabb mélyütés. Ezt is kellene valahogy védenünk, holott még az elsőből sem ocsúdtunk fel. Egy újabb kriminalizálási terület, amelyben érintettek vagyunk. 
       De ezzel még nincs vége! Már jön az újabb ütés is. Az Alaptörvény módosító csomagjában szerepel többek között az is, hogy az Alaptörvényből kikerülne a rokkantság fogalma és helyette a fogyatékosság fogalma kerülne be. A rokkantság szélesebb kört jelöl, mint a fogyatékosság. A módosítás azt eredményezné, hogy Alaptörvényben foglaltak értelmében csak fogyatékosság esetén járna törvényben meghatározott ellátás, támogatás az érintetteknek. Indokolt inkább a bővítés volna és nem a szűkítés.
       Vagyis valamit mégiscsak rosszul csinálunk. És ahelyett, hogy erről beszélnénk, védjük a nemlétező bástyákat, elintézzük az egészet azzal, hogy hát ilyen ez a kormány... Ha pedig valaki szóvá mer tenni bármit is egy érdekvédelmi szervezetben, egy közösségi fórumon, annak mindjárt neki ugranak többen is. 
       Nem véletlenül nem írok, lájkolok a facebookos Heine-Medin Klub/gyermekbénulás fórumon. Az a stílus és mód, ahogy a fórum létrehozója kezeli az oldalt, számomra elfogadhatatlan. Kitörli a neki nemtetsző véleményeket, emberi méltóságot sértő módon és hangnemben ledorongolja a hozzászólókat... Teheti, mert hagyjuk, hagyják. 
       Többször leírtam már, ha a sérült emberek egymással szemben nem toleránsak, akkor mit várnak a társadalomtól, annak mindenkori kormányától! Világgá kellene ordítanunk a problémáinkat, a veszélyeket, és nem egymással, egymáson dagonyázni.

x x x

Jirzi Menzel cseh filmrendező hetvenöt éves. Ifjúságom egyik legnagyobb filmélménye volt a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmje. Ez a filmje is Hrabal írása alapján készült, mint a filmjei legtöbbje.


Nincsenek megjegyzések: