Napló

Idős ismerősömnek még én javasoltam, gondolkozzon el azon, mi lenne, ha kérné a felvételét egy öregek szociális otthonába. Idős is, egyre inkább segítségre, ellátásra szorul, egyedül maradt, a felesége több mint tíz éve meghalt, pár éve a fiát is eltemették, vele egyébként sem volt jó a kapcsolata, a menyével pedig különösképpen nem.

            Hümmögött az öreg. Majd meglátjuk mondta.

        Néhány héttel később azzal jött, hogy nincs szerencséje. Nyolcvanötezer forint térítési díjat kellene fizetni az otthonban, neki meg nyolcvanháromezer a nyugdíja. A nyugdíj húsz százalékát pedig meg kell hagyniuk. Szóval nagyon mínuszban vagyok, méltatlankodott. Száz fölött kellene lennie a nyugdíjamnak, hogy fogadjanak az otthonba. Én már meg se érem, hogy ilyen magas legyen a nyugdíjam, fejezte be lemondóan.

            Kis idő múlva megkérdezte: Akkor mit lehet ilyenkor tenni?

            Van az a tanácstalanság, aminek nincs föloldása.

x x x

Az enyhe tél után kitört a tavasz.

            De hol van ez attól a jó időtől, amiről szegény apám mesélt gyakran! Gyerekkorában volt olyan meleg is március 15-én, hogy mezítláb szaladgáltak a szántáson.

x x x

A szántóföldek belvizesek, siralmas látványt nyújtanak. Olyan vízfoltok állnak rajtuk, mintha legalábbis harminc centis hó olvadása után lennénk.

            Hogy ez mennyibe fog kerülni a gazdáknak, nekünk, az országnak, azt még senki nem tudja!

Napló

Kedves ismerősöm, Ungvári Györgyi köremailben értesített egy programról: Filmbemutató és pódiumbeszélgetés a fogyatékosság és a design összefüggéseiről. A program helyszíne a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem auditóriuma. Fontos figyelmeztetésként írja, hogy a helyszín nem akadálymentes.

     A szervezőknek nem jutott az eszükbe, hogy mégse itt kellene megrendezni a programot? Néha olyan érzésem van, hogy az elmúlt harminc évben a fejekben történt a legkevesebb változás.

x x x

A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.

     Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.

     A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotóknem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt. 

     Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...

      Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után  rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá.

Örzött álmunk

Ki keresi az igazat?
Látszatok között
az igéretek hamisak.
Igazunk a várunk,
hol féltve örzött álmunk.
Nyugtatnak bennünket,
ne vesszítsük el hitünket!

Etűdök

Partok között
sirály köröz,
körtánc
a víz fölött.
A holnapra
mi ösztönöz?
Hány szó egy vers?
Hány csepp a tenger?

x x x

Partok között
úszik a végtelen.
Ami történik,
miért velem?
Megtart
a szerelem;
nem is sejted,
mit adtál nekem.

Széljegy - 66.

A közmunkákat az önkormányzatok fél évre, augusztus 31-ig tervezhetik. A fővárosban csökken a finanszírozási összeg, amiből következik, hogy csökken a közmunka-programban foglalkoztathatók száma is. Ezek a "finanszírozási tervek" féltételezhetően elérik a vidéki önkormányzatokat is.

       Onnantól kezdve, hogy a szociális problémák pénzügyi kezelése átkerült az önkormányzatokhoz, már nem is olyan fontos a közmunka-program és a munkaalapú társadalom?

Üzenet - 113.

Az ember az útját nem kerülheti ki.