Kedves ismerősöm, Ungvári Györgyi köremailben értesített egy programról: Filmbemutató és pódiumbeszélgetés a fogyatékosság és a design összefüggéseiről. A program helyszíne a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem auditóriuma. Fontos figyelmeztetésként írja, hogy a helyszín nem akadálymentes.
A szervezőknek nem jutott az eszükbe, hogy mégse itt kellene megrendezni a programot? Néha olyan érzésem van, hogy az elmúlt harminc évben a fejekben történt a legkevesebb változás.
x x x
A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.
Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.
A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotóknem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt.
Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...
Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése