Idős ismerősömnek még én
javasoltam, gondolkozzon el azon, mi lenne, ha kérné a felvételét egy öregek
szociális otthonába. Idős is, egyre inkább segítségre, ellátásra szorul,
egyedül maradt, a felesége több mint tíz éve meghalt, pár éve a fiát is
eltemették, vele egyébként sem volt jó a kapcsolata, a menyével pedig
különösképpen nem.
Hümmögött
az öreg. Majd meglátjuk mondta.
Néhány
héttel később azzal jött, hogy nincs szerencséje. Nyolcvanötezer forint
térítési díjat kellene fizetni az otthonban, neki meg nyolcvanháromezer a
nyugdíja. A nyugdíj húsz százalékát pedig meg kell hagyniuk. Szóval nagyon
mínuszban vagyok, méltatlankodott. Száz fölött kellene lennie a nyugdíjamnak,
hogy fogadjanak az otthonba. Én már meg se érem, hogy ilyen magas legyen a
nyugdíjam, fejezte be lemondóan.
Kis
idő múlva megkérdezte: Akkor mit lehet ilyenkor tenni?
Van
az a tanácstalanság, aminek nincs föloldása.
x x x
Az enyhe tél után kitört a
tavasz.
De
hol van ez attól a jó időtől, amiről szegény apám mesélt gyakran! Gyerekkorában
volt olyan meleg is március 15-én, hogy mezítláb szaladgáltak a szántáson.
x x x
A szántóföldek belvizesek,
siralmas látványt nyújtanak. Olyan vízfoltok állnak rajtuk, mintha legalábbis
harminc centis hó olvadása után lennénk.
Hogy
ez mennyibe fog kerülni a gazdáknak, nekünk, az országnak, azt még senki nem
tudja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése