Frédéric Beigbeder 2999 Ft című regénye
második kiadásban jelent meg magyarul 2013-ban az Európa Könyvkiadónál,
fordította Bayer Antal.
Korrajz?
Látlelet? Botránykönyv? Mindhárom.
A
regény először 2001-ben jelent meg nálunk. Ahogy így utólag láttam,
meglehetősen visszhangtalanul. Nem volt ez másként a mostani kiadáskor sem.
Ma
már botránykönyvet sem lehet írni. A legjobb út az észrevétlenséghez, ha úgy
teszünk, mintha nem is volna. Egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Világunk
tükörképe a regényben ott van ezer változatban és mintha nem is volnának.
Elfordítjuk a fejünket.
Első
kép: „Én vagyok az, aki eladja nektek a szart! Aki miatt olyan dolgokról
álmodtok, amiket sosem kaphattok meg. Örökké kék ég, sosem randa lányok,
tökéletes boldogság Photoshopban retusálva. Dögös képek, menő zenék. Amikor
végre összespóroltál annyit, hogy megvehesd álmaid autóját, amit az égig
magasztaltam a legutóbbi kampányomban, nálam már rég kiment a divatból. Három
hullámmal előrébb tartok, és mindig gondoskodom róla, hogy kielégületlenek
maradjatok.”
Második
kép: „Korotok termékei vagytok. Nem. Túl könnyű a korszakra fogni. Termékek
vagytok, pont. Mivel a globalizáció tojik az emberre, termékké kellett
válnotok, hogy a társadalom foglalkozzon veletek. A kapitalizmus romlandó
joghurttá, a show businesstől függő drogossá változtatja az embert, vagyis
kiképzi felebarátja eltaposására.”
Harmadik kép: „Ilyen
az élet: megszületsz, meghalsz, a kettő között pedig fáj a hasad. Az élet nem
más, mint örökös hasfájás: tizenöt évesen azért fáj a hasad, mert szerelmes
vagy, huszonöt évesen azért, mert szorongsz a jövő miatt, harmincöt évesen,
mert iszol, negyvenöt évesen azért, mert túl sokat dolgozol, ötvenöt évesen
azért, mert már nem vagy szerelmes, hatvanöt évesen azért, mert szorongsz a
múlt miatt, hetvenöt évesen pedig azért, mert mindened elrákosodott. A fájások
közti szünetekben mást sem teszel, mint engedelmeskedsz a szüleidnek, aztán a
tanáraidnak, aztán a főnökeidnek, aztán a férjednek, aztán az orvosaidnak. Néha
felmerül benned a gyanú, hogy átvernek, de már késő, és egy napon az egyikük
közli veled, hogy meg fogsz halni…”
Negyedik kép:
„A mesék végén mindig ugyanaz a fordulat áll: „Boldogan éltek és sok gyerekük
született.” Pont. Azt sose mesélik el, hogy utána mi történik; nem is fehér
lovon érkező herceg a gyerekek apja, a herceg ivásra adja a fejét, elhagyja a
hercegnőt egy fiatalabb nő kedvéért, a hercegnő tizenöt évig jár
pszichoanalizisre, a gyerekeik kábítóznak, a legidősebb öngyilkos lesz…”
Az idő múlása
Beigbedert igazolja. Amikről tizenöt évvel ezelőtt írt, egyre igazabbak.
Vajon meglehet
majd egyszer írni a cáfolat könyvét? Jómagam azt már nem érem meg, de
bizakodjunk.
Addig is
legalább nézzünk tükörbe! Ezért is olvassuk el ezt a regényt. Aztán legfeljebb
ki-ki elfordítja a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése