2016. október 6., csütörtök

Vártalak és jöttél

Úgy lettél nekem
valóságos alak,
hogy álmaimban
már láttalak.
Tudtam, hogy
valahol vagy,
időtlen idők
óta vártalak.
Aztán egyszer csak
a derült égből jöttél,
az ismeretlenségből
hozzám léptél.
Jöttél pörgős ruhában,
seregtél-forogtál
valóságosabban
minden földi vannál;
gyarló hibáimmal együtt
magadba fogadtál,
két karoddal szerelmesen
magadba karoltál.
A szerelem szépen
szeretve élet és halál,
ránk együtt még
évekig az élet vár.
Immár nélküled az élet
egy rossz álom,
már semmi, még
innen a halálon.
Lásd, Jézus nekünk örül,
miattunk sír a keresztfán,
miattunk és értünk
öröme könnyével az arcán.

Nincsenek megjegyzések: