Általad élek,
már nem félek;
napra nap
lehet bármi,
nőnek a remények.
Lelked fénye
betölti szívem,
immár őrzöm
féltett kincsem.
Múlhatnak
a napok,
velünk vannak
az angyalok;
fújhat hideg szél,
fűt a belőled
áradó melegség.
Áldjuk
a szerencsénket,
hogy van a másik,
én is, te is véded
szerelmünket
az öröklétnek.
Dacolva az idővel,
belső erőnkkel
egy a kívánságunk,
hogy ott fenn a hegyen
lelkünk
egymásban legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése