2017. június 28-ára virradóra
elhunyt Hentschel Antal kerekesszékes képzőművész. Alkotásait kevésbé ismerem,
leginkább grafikáit, rézkarcait láttam itt-ott magánszemélyeknél.
Van
egy rézkarcom tőle, amit közel huszonöt évvel ezelőtt vásároltam F. B-től,
akinek több képe is volt Hentschel Antaltól.
Örökbecsű
nekem ez a kép, több jelentés van szimbolikájában.
Egy
ember áll nekünk háttal, a teste mintha egy fa törzse volna, a lábai pedig a
gyökerek, amik szétágaznak a földben.
Az
ember, aki karjait fölemelve, széttárva, a világosságot, a fényességet szeretné
ölelni magához.
Paulov
Endre és felesége, Ági, közös megemlékezésükben kérdezik a facebookon, hogy mi
lehetett volna Hentschel Antalból, ha egy kicsit is figyel rá a környezete, a
társadalom.
Tényleg,
mi lehetett volna belőle?
Ahogy
általában nem figyelünk értékeinkre, miért pont őrá figyeltünk volna?
Ki
felelős azért, hogy Hentschel Antal sem kaphatta meg azt az életpályát,, ami
tehetsége alapján megillette volna?
Azok,
akiknek van Hentschell Antal képük, tudják, érzik, miről van szó, de a többség
értetlenül állhat ezelőtt az írás előtt is, hogy miről is van akkor most szó.
Nekünk,
a keveseknek, megadatik, hogy gyönyörködhetünk egy-egy képében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése