2017. július 22., szombat

Emlékezés Hentschel Antalra



2017. június 28-ára virradóra elhunyt Hentschel Antal kerekesszékes képzőművész. Alkotásait kevésbé ismerem, leginkább grafikáit, rézkarcait láttam itt-ott magánszemélyeknél.
            Van egy rézkarcom tőle, amit közel huszonöt évvel ezelőtt vásároltam F. B-től, akinek több képe is volt Hentschel Antaltól.
            Örökbecsű nekem ez a kép, több jelentés van szimbolikájában.
            Egy ember áll nekünk háttal, a teste mintha egy fa törzse volna, a lábai pedig a gyökerek, amik szétágaznak a földben.
            Az ember, aki karjait fölemelve, széttárva, a világosságot, a fényességet szeretné ölelni magához.
            Paulov Endre és felesége, Ági, közös megemlékezésükben kérdezik a facebookon, hogy mi lehetett volna Hentschel Antalból, ha egy kicsit is figyel rá a környezete, a társadalom.
            Tényleg, mi lehetett volna belőle?
            Ahogy általában nem figyelünk értékeinkre, miért pont őrá figyeltünk volna?
            Ki felelős azért, hogy Hentschel Antal sem kaphatta meg azt az életpályát,, ami tehetsége alapján megillette volna?
            Azok, akiknek van Hentschell Antal képük, tudják, érzik, miről van szó, de a többség értetlenül állhat ezelőtt az írás előtt is, hogy miről is van akkor most szó.
            Nekünk, a keveseknek, megadatik, hogy gyönyörködhetünk egy-egy képében.


Nincsenek megjegyzések: