2017. október 9., hétfő

Napló

Vénasszonyok nyara. Őszi ajándék néhány napra, néhány órára.
       Egy előrejelzés szerint kemény tél lesz. Ez mondjuk, nem hiányzik.

x x x

Néhány hete hunyt el Makk Károly, a magyar filmművészet nagy öregje, több mint kilencven éves volt. Hatvan évnyi rendezés volt mögötte és még voltak tervei, rendezni készült.
       Olyan filmek rendezése fűződik a nevéhez, mint a Ház a sziklák alatt, Liliomfi, Szerelem, Egymásra néve... Két évvel ezelőtt találkoztam vele a szolnoki Tisza Moziban. Akkoriban írtam a következő naplóbejegyzést: "A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.
     Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.
     A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotók nem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt. 
     Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...
      Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után  rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá" (Napló, 2015. márciua 12.)

Nincsenek megjegyzések: