Kevés kell ahhoz, hogy egy ember
a személyiségével mély nyomokat hagyjon bennünk. Ilyen hatással volt rám Nagy
L. Éva.
Alig
ismertem… Vagy nagyon is?
Olvastam
a verseit, telefonon beszélgettünk, chateltünk és egyszer, egyetlen egyszer
találkoztuk.
2018
nyarán vettem fel vele a kapcsolatot. Érdeklődtem a Toll és Ecset által
szervezett versmondó versenyről.. Ennek apropóján beszélgettünk. Percek alatt
kikérdezett és megígértette velem, hogy a rendezvény után adok neki egy
interjút.
Elnézést
kért, hogy a rendezvény színhelye, a kecskeméti Cifrapalota nem akadálymentes,
de legközelebb erre már figyel.
Akkor
még nem tudhatta, hogy nem lesz legközelebb.
A
rendezvényről, a jelentkezési feltételekről tájékoztattam kedves ismerősömet,
akit nagyon szerettem volna, ha részt vesz a versenyen.
A
rendezvényre 2018. szeptember 22-én került sor. Kétséges volt, hogy részt tud-e
venni ismerősöm, azon a napon Budapestre kellett mennie. Nem bírtunk egyeztetni
sem akkor reggel, sem előtte való nap.
Így
indultam el Kecskemétre. Ismerősöm ott volt, és második lett Radnóti Miklós
versével, szívem szerint és mások szerint is az első.
Itt,
ekkor találkoztam Nagy L. Évával, ezzel a csupa szív asszonnyal, aki szép
verseket ír és jó szervező.
Mikor
2019-ben érdeklődtem nála az esedékes versmondó versenyről, szomorúsággal a
hangjában mondta, hogy elmarad a betegsége miatt. „Nem lesz már több versmondó
verseny az én szervezésemben”, mondta a telefonba lemondóan.
Életem
legszebb, legcsodálatosabb napjának részese volt Nagy L. Éva, neki és kedves
ismerősömnek köszönöm azt a napot.
Nagy
L. Éva temetése 2020. január 9-én volt Kecskeméten.
Örök
béke vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése