Kedves Barátom,
észre sem
vettük, hogy közben tavasz lett. Április szeszélyes volt, mint általában,
májusban hiába vártuk az esőt, de csak nem akart esni. Olyan szárazság van,
hogy szikrát vet a kapa. Ha rövidesen nem lesz eső, nagy szárazság lesz, az
együtt járó következményekkel. Már benne járunk a júniusban és csak nem akar
esni.
Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik,
hogy csendesedik a koronavírus járvány, lassan meg is szűnik. Fokozatosan
föloldják a korlátozásokat, amik vérmérsékletünk szerint megnehezítették
életünket. Hozzájuk igazodtunk, hogy mit lehet tenni és mit nem.
Aki eddig még nem tanult meg együtt
élni önmagával, az most megtanulhatott. Összeszokhattak a szomszédok, a
családok is. Kiismerhették egymást jó és rossz oldalukról. Vagy végképp
elidegenedtek egymástól, vagy megutálhatták egymást.
Próbatétel volt ez a járvány, még ha
nem is tudtuk, vizsgáztunk. Hogy mennyire van kitartásunk, fokozatosan kiderül,
mentálisan is nehéz, és anyagilag is.
Sőt, az anyagi helytállás a
legnehezebb. Sokan elveszítették a munkahelyüket és csak reménykedhetnek a
jövőben.
Kedves Barátom,
különleges anyák napja volt az idei.
Nem köszönthettük személyesen az anyákat.
A virágot is csak tisztes távolból
adhattuk át. Elmaradt a puszi és az ölelés.
Majd bepótoljuk, és bízunk benne, hogy
bepótolhatjuk. Most a járvány miatt igazolt a puszi és az ölelés elmaradása.
Maradt a képeslapon, e--mailen,
telefonon… történő köszöntés. A személyes találkozás pótolható. Ajánlott volt
szeretteinknek, ha otthon maradtak.
De akarja-e mindenki pótolni, vagy
alibinek tekintették sokan, hogy most nem lehetett? A kérdés marad.
Most elköszönök, üdvözöl barátod
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése