Neki még angyalarca volt

- ajánlások Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regényéhez -

Éppen harminc évvel ezelőtt, 1982-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regénye. Nem tudok róla, hogy azóta volt-e újabb kiadása.

            A Magvető Kiadó igazgatója akkor Kardos György volt. A Magvető még megvan, Kardos György már nincs velünk. A harminc év történelem, a könyvkiadásban is.

            A közel hatszázötven oldalas, kemény fedeles könyv ára akkor negyvenöt forint volt. Ma háromezer-ötszáz forint alatt egy hasonló jellegű kiadásban valószínűleg nem lehetne megvenni. Mindezt azért írom ide, hogy legyen időtávlatunk az ár- és értékviszonyok összehasonlítására, változására. Még mielőtt ki-ki számításokat végezne magában, elárulom, ma általában rosszabbul állunk.

x x x

A Rozsdatemető, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Cserepes Margit házassága, vagy akár a Kéktiszta szerelem Fejes ismertebb művei közé tartoznak, nem beszélve a kisregényekről, elbeszélésekről (Hazudós, Vigyori, Mocorgó... ).

            Igazából nem is értem, hogy miért nem tartozik ebbe a körbe A fiú, akinek angyalarca volt című regénye is.

            Az biztos, hogy olyan időben jelent meg a regény, amikor már nem lehetett - annyira – biztosan tudni a dolgokat. Amikor a társadalmi változások szele már benne volt a levegőben, meg-meglegyintette az embert. A régi rendszer azonban még úgy tett, mintha szilárdan tartaná magát.

            Ne felejtsük, ez már a lengyelországi események időszaka!

            Itt most csak halkan jegyzem meg, hogy valahol a regény is a változásról szól. Arról, hogy a regény szereplői hogyan viszonyulnak az őket érintő változásokhoz.

            Néhány elejtett szó (Trabant, elvtárs…), jelenet árulkodik arról, hogy a szocializmus idején játszódik a regény. Az elvtárs szó talán még ötször sem olvasható a regényben.

            Nekem még ezekkel a ballansztokkal is kortalannak tűnik a regény. A budapesti nyolcadik kerületi italboltok legtöbbje valószínűleg ma is olyan, mint a regénybeli italbolt.

            Hogy megtartja-e a nyolcker a regénybeli hangulatát a következő harminc évben, nem tudhatjuk. Ha nem, az is egyfajta hiány lesz. Erről a hiányról pedig kordokumentum lesz ez a regény.

x x x

 Ennek a regénynek megkapó hangulata van, a helyszíneknek, a szereplőknek, a történéseknek.

            Néhány mondat, néhány jelzésszerű szó után már részesei vagyunk a hangulatnak.

            Fejes Endre stílusára jellemző a tömörség. Rövid, már-már tőmondatok viszik előre az eseményeket.

            A szűkszavúság sajátos megnyilvánulása, hogy a szereplők egy részéről azt se tudjuk, hogy ki. Fejes Endre egy-egy rájuk jellemző szóval jellemzi, illetőleg nevezi meg őket (Bronzhajú, Tatárarcú, Bajuszos…). Ez alól csak az Angyalarcú a kivétel.

            A regény lapjain a cselekmény filmszerűen pereg. A történet kínálja magát a megfilmesítésre.

x x x

Feje Endre hőseinek legtöbbje a változatlanságban él. Egyik napjukat élik a másik után. Még csak véleményük sincs a körülöttük zajló eseményekről, elfogadják olyannak azokat, amilyenek.

            Aztán vannak azok, akik szeretnének változtatni az életünkön, van, aki kényszerből (Klárika), van, aki az adott lehetőséget kihasználva (Valentin úr), van, aki morális megfontolásból (Angyalarcú).

            Ők azok, akik elbuknak, van, aki elmenekül a változás elöl (Klárika), van, aki hoppon marad (Valentin úr), van, aki meghal (Angyalarcú).

x x x

Az egész regényen végig lebeg a bűn. A bűn árnyéka, moralitása és ténylegessége.

            A fodrász elhidegült házasságban él feleségével, Eszterrel, akit csak a pénz és az ékszerek érdekelnek. A fodrász, lehet, hogy éppen ezért, rendszeresen meg is csalja.

            Az Angyalarcú anyja viszont az apját csalja meg egy nálánál jóval fiatalabb férfival, akivel a fiú összeverekszik. A fiatal szerető egy késszúrás következtében meghal.

            Az Angyalarcú apja külföldi útja során meghal. A kockázatos útra felesége fondorlatos módon veszi rá.

            Orvos kollégájával Angyalarcú vitába keveredik egy ember élete veszélyeztetésének elkerülése érdekében.

            Angyalarcú meghal. Valójában nem tudjuk meg, hogy mi történt. Öngyilkos lett, baleset volt vagy meggyilkolták. Bármelyik megtörténhetett az előzmények alapján.

x x x

A legtöbbször olyan érzésünk van, mintha az olvasott sorok most íródtak volna.

            „A póz mögül hol agresszivitás, hol hataloméhség, hol pénzéhség, hol talptisztogatás villan elő. Ezek a leplezett indulatok jól megférnek egymással, nem volna szükséges összevillongásokhoz vezetniök. Hogy mégis sor kerül vitára, azt jelzi, az itt kialakult hamis összetartozás látszata húz álarcot értelmes, gondolkodó, jó szándékú fiatalok valódi arca elé.”

            Manapság nem látjuk-e ezeket a pózokat? Vagy nem tudunk-e hamis összetartozás látszatát mutató esetekről?

            Hányszor szembesülünk hasonló konformizmussal? „Mondogathatod, csak nyárspolgár tart televíziót. Fecseghetsz te is a fecsegők között bármilyen baromságokat. Gondolkodnod se kell, gondolkodnak helyetted. Csak arra kell vigyáznod, pontosan tarts be minden utasítást. Hetekkel előre tudni fogod, melyik színházban, melyik moziban hol kell tapsolnod, bravóznod, fütyülnöd. Véleményen nem kell törnöd a fejed, azt készen megkapod. Cserébe, ha kedved tartja, sóhajtozhatsz, nyöghetsz. No lám, mondod majd, no lám, megint eljött a szomorú ősz, a bágyasztó szél, a sárguló falevelek. A kedélyemet szürke felhők nyomják. Micsoda társadalomban élünk? Ilyen rövid nyarat is ősz követ? Szeretném tudni, ezt hogy képzelik?  Hol a barikád? Tolja már alám valaki.” A legtöbbször nem mástól várjuk, hogy kaparja ki nekünk a gesztenyét, hogy állítson helyettünk barikádot?

            Vagy amikor ezeket a sorokat olvassuk, nem a mai életviszonyainkra ismerünk? „Most már kiverekedték, vagy ha úgy tetszik, kiverekedtük a létjogosultságát többféle elképzelésnek. Most lehetne azon dolgozni, hogy az elgondolások valóban jók legyenek. Visszafelé igazolni a nem mindig tiszta eszközökkel megvívott harc létjogosultságát. De nem. Azon törik a fejüket, hogy folytatják. Ugyanazt akarják játszani, ami ellen mindeddig tiltakoztunk. Munkát, embert lehetetlenné tenni, kikészíteni mindent, mindenkit, aki mást akar.

            (…)

            Az nem elfogadható tétel számomra, hogy akinek a vezetékneve kezdőbetűje az ábécé elején található, annak minden ötlete ragyogó, az ábécé végén meg a hülyék foglalnak helyet. De ez fordítva sem igaz. Ezt nem lehet rám kényszeríteni. Akkor volnék áruló, ha már ilyen nagy szavakkal élünk, ha mától az az eszme vezérelne, amely ellen tegnap még verekedtem. Magammal legalább békességben akarok élni. Nem túl sok, de ehhez ragaszkodom.”

x x x

Tabló a nyolcadik kerületről, az életről. Szegénység és gazdagság, csillogás.

            Jó regény A fiú, akinek angyalarca volt. Egy észrevétlen maradt Fejes Endre mű. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy elfelejtették, mert be se került a köztudatba.

            Komor színei, hangulata ellenére az erkölcsi tisztaságról szól elsősorban ez a regény. Azzal ajánlom az olvasó figyelmébe, hogy ebben a regényben legalább van egy fiatalember, akinek angyalarca volt.