- könyvajánló –
Tipikus olasz regény. Tipikus mai
regény Silvia Avellino Acél című regénye (fordította Lukácsi Margit, Európa
Könyvkiadó, 2010., Modern Könyvtár).
A
hangulata, az élményvilága nekem a hatvanas évek olasz filmjeit idézi. Ebben a
regényben benne van de Sica Biciklitolvajokjának, Visconti Rocco és
fivéreiének, Pasolini Mamma Rómájának, vagy akár Fellini korai filmjeinek képi
világa, benyomásainak összessége.
A
regény magában hordozza a filmes elődök minden pozitív hagyományát. Ezek
elsődlegesen a benyomások szintjén jelentkező jellegzetességek.
A
prózai szöveg úgy pereg le előttünk, mint valami film. Rövid, cselekményes
részek, jelenetek követik egymást. A
szöveg sodró lendülete viszi magával az olvasót. Az egyes szereplők
karakteresek, érdekesek, mintha mi ismernénk már valahonnan őket, mintha a
környezetünkben élnének.
A
regény ezért is nagyon mai, modern, másrészt a nyelvezete miatt. Mivel a
történet elsődlegesen fiatalokról szól, az ő életérzéseik, szóhasználatuk
tükröződik a szövegben.
A
regény nyelvezete, gondolatvilága ezzel együtt is nagyon kemény. Az ember nem
is gondolná, hogy az olaszok problémái mennyire összecsengenek a magyarokéval.
Néhány példa
az előzőekre: „Ez a test tavaly óta észrevétlenül átalakult a ruha alatt, s
most valósággal belerobbant a nyárba.”
„A júniusi
perzselő napfényben a tenger és lakótelepi házfalak úgy hatottak, mint az
egymásra csaholó élet és halál.”
„… nagy autót
akar, nem társadalmi igazságosságot.”
„A háziasszonyok
és a nyugdíjasok, akik az olvasztókemence melegét túlélték védőruhában, a
televízió előtt kókadoznak.”
A történet
középpontjában Francesca és Anna barátsága áll, barátságuk, szakításuk, majd
ismételt egymásra találásuk. A regény címe - Acél – egy gyárra utal, ahol
ismerőseik, testvéreik, apjuk dolgozik, ami alapvetően meghatározza életüket,
ami a kenyeret adja a környezetükben élőknek, ahol kénytelenek dolgozni, mert
nincs más, és ahonnan a legszívesebben menekülnének az emberek. Sűrűn élik az
életet, és mégis minden változatlan, mozdulatlan. Az acélgyár a biztos pont az
életükben.
Az Acél
nagyszerű könyv. Nem szeretnék nagy
szavakat használni, de már-már letehetetlen.
A műve mellett
nagy meglepetés a szerző is. Silvia Avellino huszonhat évesen írta ezt a
regényt. Felül lehet majd ezt még múlni?
Hát ezek
ismeretében olvassuk az Acélt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése