2012. március 4., vasárnap

Napló

Végre itt a tavasz! 
       Nem szeretném elkiabálni. Az embernék még a hangulata is jobb.

x x x

Ezerrel csinálom a dolgaimat, mégis folyamatos időzavarban vagyok. Ma is csodálom apámat, hogy tudta beosztani az idejét. Gyakorlatilag mindenre jutott ideje, még arra is, hogy ebéd után egy fél órára ledőljön és szunyókáljon egy kicsit vagy átnézze az újságot. Ehhez képest én egy ma született kezdő vagyok.

x x x

Olvasom Böszörményi Gyula Fiókszavak  - a honi mozgássérültek kalauza - című kötetét. Annak idején mikor megvettem, nem kötött le, száz oldalnál tovább nem jutottam. Most viszont letehetetlen a számomra. 
       Vannak könyvek, amelyekhez fel kell nőni, meg kell érni hozzá. Böszörményié is ilyen. 
       Sok megállapításával lehet vitatkozni, mégis megkerülhetetlen. Abban föltétlenül igaza van, hogy vannak kérdések, amelyekről csak mi, sérült emberek beszélhetünk a legautentikusabban.

Nincsenek megjegyzések: