Mindenkinek vannak halottai. Mindenkinek van kiért gyertyát gyújtania.
Többszörös kört tettem a martfűi temetőben. Voltam a családdal és a barátaimmal. Emlékeztünk. Beugrott egy-egy kép, történet.
Sokakról tudjuk, hogy utolsó mohikánjaik vagyunk, akik még emlékszünk rájuk. Utánunk a feledés. A felejtés vízözöne.
Láttunk néhány új "beton- és márványcsodát". Szörnyülködtünk. Nekünk ilyen aztán nem lesz! Nem is lehetne, nincs miből.
Arról beszélgettünk, hogy a legtöbbünknél veszélyben van a méltóságteljes búcsúztatás lehetősége, esélye. És mindez anyagi okok miatt.
x x x
Ha valamiről beszélünk, az nem azt jelenti, hogy az a valami azért van, lesz, mert beszélünk róla. Erre gondoltam, miközben olvastam, hogy január elsejével emelkedik a rokkantsági és a rehabilitációs ellátás összege. Ez a kérdés most úgy került az asztalra, mintha valami új dologról lenne szó.
A rokkantsági nyugdíj például az öregségi nyugdíjjal együtt emelkedett mindig. Sőt, nem azzal azonos, hanem magasabb mértékben. És ez mellett az egyes rokkantsági csoportok között is volt differenciálás.
x x x
Alice Munro, kanadai írónő kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. Nálunk kevésbé ismert íróról van szó, bevallom én sem olvastam még tőle semmit.
Ismét hiányosság, amit pótolni kell, kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése