Nem egy rendkívüli eset, hogy valakinek összejön minden egyik pillanatról a másikra. Ma világunkban még kevésbé, mint korábban.
Az se egy különleges eset, hogy valakit elhagy a párja, válik.Itt is mondhatjuk, különösen manapság.
A lehetséges következmények is ismertek. Gyakran szóba jön a legrosszabb is, a végső megoldás, az öngyilkosság.
Az viszont ritkán fordul elő, hogy valaki egy pesti szálloda ötödik emeleti ablakából meztelenül kiugrik a Rákóczi útra.
Egy fiatalember akart, szeretett volna segíteni, segítséget kérni, hogy legalább letakarják a meztelen testet.
A forgalmas pesti utcán csak egy, egy legény volt a gáton. És körülötte közömbös, közönyös világunk.
Valakiknek az egészről csak az jutott az eszükbe, hogy - akár mobillal is - fényképezzék az áldozatot.
Hu....! Csak füstölgő gondolatok jutnak az eszembe.
Se hagyománya, se kultúrája nincs a segítségnek nálunk. A másik sosem fontos, sosem érdekes. Néhány ember füstölgése kevés megváltoztatni a világot.
Meddig van lefelé?
1 megjegyzés:
Hát igen, van min füstölögni... Ilyen ma a világ, illetve nálunk így van...
Egyébként a Láncolaton, Riba Ildi legutóbbi versénél - Úgy fáj - említettük a történteket...
Megjegyzés küldése