2013. december 31., kedd

Napló


Lassan alakulok. Pakoltam Luca napján és annyira előrecsúsztam a kerekesszékben, hogy valahogy megbillent és kicsúszott alólam, én meg ráestem a lábaimra, különösen a két térdemre. Akkorák lettek, mint két cipó. Lassan lappadnak le, és még fáj a hajlítás.
    A százszázalékos sérültből hirtelen háromszáz százalékos lettem, ez szinte egyenlő volt a totális tehetetlenséggel.  
       Másfél hétig ki se tudtam kelni az ágyból.
     Így telt a karácsonyom. Ünneplés helyett próbáltam végiggondolni, újraértékelni egy sor dolgot, hogy hogyan kellene csinálnom a jövőben.
     A legfőbb tanulság a számomra, hogy a bajban kegyetlenül egyedül van az ember. Csak magára számíthat, de arra meg éppen nem tud.

x x x

December 08-án Martfűn koncertezett a harmincéves Ghymes együttes, Mendika című legújabb lemezüket mutatták be a martfűi általános iskola gyerekkórusával. Meghitt és felemelő zene, igazi karácsonyi hangulat. 
       A gyerekkórus végig a színpadon volt, ez bizony közel két órát jelentett. Ezek a gyerekek valószínűleg soha nem felejtik el ezt az estét. Őket biztosan megérintette karácsony misztériuma.
      Az együttes más településeken is hasonló módon mutatta be legújabb lemezét. A helybeli gyerekkórusok bevonása az együtt zenélésbe nagyon jó kezdeményezés volt a részükről.

x x x

Úgy zajlik az országos évzárás, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Pedig hát tudjuk, érezzük, hogy valami nagyon nincs rendben.
    A hivatalos tájékoztatók szerint örülni kellene, mert jövőre több pénz fog jutni a foglalkoztatási rehabilitációra, a szociális szférára, az egészségügyre. Az elfogadott 2014. évi állami költségvetésben több nem, jobb esetben annyi, mint az idén, de  például a szociális területen egyértelműen kevesebb költségvetési keretet terveztek. 
      A kommunikációban viszont a kevesebbet is el lehet adni többnek.
       A sérült emberek pedig szép lassan csúsznak lefele. 
     Az is egyre egyértelműbben látszik, hogy itt bizony jövőre nem lesz kormányváltás. A mai ellenzék mintha nem is akarna nyerni. Ezt nyilván nem mondhatják ki, ha kimondanák, az egyenlő lenne egy politikai öngyilkossággal, de minden "megnyilatkozásukból" ez érződik.
       Mit lehet várni a jövő évtől? Ha már mindenképp lefelé megyünk, akkor inkább csúszunk, mint zuhanjunk.






2 megjegyzés:

Francis írta...

Bizony, továbbgondolandóak a napló-bejegyzéseid, kedves Famulus. Az elsőnél rögtön az jutott eszembe, hogy hányszor mondják az emberek, mozgásukban korlátozott másokat látván: "Milyen nehéz lehet neki, mégis mennyire derűs, céljai vannak. Akkor hát mit panaszkodom én?!" Majd elfelejtkeznek erről, s csak keseregnek tovább. Mert amikor az ember mindenféle bajokkal szembesül, többnyire nem viszonyítva fogadja azokat, hanem csakis az őrá egy személyben irányuló súlyosságukat ecseteli... - Remélem, a baleset következményeiből kigyógyultál már, kedves Famulus!

Francis írta...

Kedves Famulus! Hiányoznak az újabb bejegyzéseid. Beteg vagy talán? Nem csodálkoznék; ebben a kíméletlen vírusokat hordozó időben...