Megadod magad
Kemény az élet,
csillapítanak a remények…
Azt mondod, hátha…,
majd az idő…
Ez nem múlik,
ez nem nátha.
Foglyod vagyok,
magamban tartalak;
felednélek,
az érzés nem hagy.
Fogynak a percek,
csillapodnak a remények;
magába darál az élet,
megadod magad
a keménységnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése