Les Paul: Sleepwalk

Gondolataid

Gondolataid
most össze-vissza  járnak
velem a mának.

Csókod ízével

Vártam és vártam, 
csókod ízével számban
maradtam lázban.

A nem döntés is döntés

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, a választási eredmények ismeretében kijelentette, hogy nem mond le. Az MSZP választmánya arról döntött, hogy Mesterházy marad és majd az önkormányzati képviselői választások után, valamikor decemberben, a kongresszus dönt a személyi kérdésekről és a hogyan továbbról.

       Vagyis a mostani döntés, hogy egyenlőre nincs döntés.

       Ha decemberben új vezérkara lesz az MSZP-nek - az ellenkezőjét nem is feltételezem -, annak legalább fél év kell mire érdemileg ki tudnak állni a társadalom elé. Ez pedig azt jelenti, hogy a négy évből másfél év az MSZP-nél  úgy telik el, hogy gyakorlatilag nem történik semmi.

       Mesterházy és az MSZP mostani döntésének a Fidesz politikusai örülhetnek a leginkább. A mostani döntés, a nem döntés, nekik a legjobb döntés.

Bennem

A kacagásod
most zeneként visszhangzik
a csendben bennem.

Harangok

           

                                                           Nagypénteki csönd,

                                                           némák a harangok,

                                                           harangzúgás nélküliek

                                               a tavaszi akkordok,

                                               harag nélküliek,

                                               amit mondok…

                                               Ami fáj, nagyon fáj,

                                               vigasz csak

a tavaszi táj.

A jobban szeretők

mindig a szenvedők.

Ami fáj, nagyon fáj,

továbblépni

mégis muszáj.

Te máshol, én itt vagyok.

Ha visszajönnek,

neked zúgják a harangok,

jobban nem szerethetlek,

mint ahogy szeretlek.

Emlék

Nincs rá szó, mondat,
része lettél a múltnak,
jelenvalómnak.

Nélküled

Immár nélküled;
a túlsó parton várod
érkezésemet.

És akkor most?

Az országgyűlési képviselő-választás eredményében semmi meglepő nincs. Hacsak nem a választási arányokban!

      Érvényesül a csapatszellem. Te oda, én ide. Nincs átmenet.

      Jó dolog az a tudat, hogy a győzteshez tartozol. Akkor is, ha semmi kézzelfogható előnye sincs. A többség így gondolta.

       A következő négy év miről is szólhat?

      A választások előtt Orbán Viktor a programra vonatkozólag csak annyit válaszolt, hogy folytatni szeretnék, amit megkezdtek. Ha a rokkant emberekre gondolok, azt inkább ne tegyék!

      Az ellenzéknek vagy sikerül lábra kapnia és esélyes kihívók lehetnek négy év múlva, vagy hosszú időre - és nem csak négy évre - marad a jelenlegi kurzus. Nincs átmenet. Az ellenzék vagy felnő egy kemény váltáshoz, vagy évtizedekre elsüllyed.

Egy barátság emlékére

E helynek szellemisége van.

Vörösmarty Mihály gondolatát idézve kérdezhetjük, ment-e a könyvek által előbbre a világ? Csak a könyvek által biztosan nem, de könyvek nélkül sem.

Amikor átadjuk ezt a kutatószobát, emlékszobát, a néhai dr.Bakonyi Péterre, a harmincnégy éves korábban elhunyt martfűi polgármesterre is emlékezünk.

Barátságunk is a könyvekkel kezdődött. Hetedik osztályos volt, amikortól is kezdetét vették beszélgetéseink – amikor az időjárás csak engedte - Martfű akkor egyik legszebb platánfája alatt, amit magunk között a bölcsek fájának neveztünk. Egyébként visszahúzódva egy szobába, estébe, éjszakába nyúlóan beszélgettünk rendszeresen. Ezek a beszélgetések, amelyek ebben a formában Péter érettségijéig tartottak, mindig egy könyv apropóján indultak, vagy oda lyukadtunk ki.

Rendkívül olvasott volt. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy azon kevesek közé tartozott, aki idegen nyelven is olvasott.

Olvasásszeretetével függött össze, hogy szívesebben utazott tömegközlekedési eszközzel, mint személygépkocsival, ezért nem szeretett vezetni. Egy pesti úton, oda-vissza, képes volt elolvasni egy háromszáz oldalas regényt. Gyorsan és értőn olvasott. Ezzel a képességgel és készséggel kevesen rendelkeznek.

Péter érettségijét követően, amikor is megkezdte egyetemi tanulmányait, kezdődött egy nyolcéves időszakunk, amikor is legtöbbet Budapesten találkoztunk. Még ezeknek a találkozásoknak is a legtöbbje valamilyen módon kapcsolódott a könyvhöz. Még egy-egy óbudai vagy belvárosi kisvendéglőben is úgy találkoztunk, hogy volt nálunk egy-két könyv, amelyeknek a gondolatait meg akartuk osztani egymással.

Arra pedig csak utalok, hogy tíz éven keresztül minden évben egy napot rászántunk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.

Ezek után már közhelyszerűnek is tűnhet az a megállapításom, hogy dr.Bakonyi Péter szerette a könyveket. Szeretett olvasni és gyűjtötte is a könyveket.

Gyűjtőszenvedélye elsősorban a történelem, a politika, a filozófia és általában a társadalomtudományi körben megjelent könyvekre irányult, ezeken belül is gyakran a különlegességekre. A vérbeli gyűjtőkre jellemző módon, gyerekként tudott örülni egy-egy új szerzeménynek.

Gyakran mondogatta, hogy igazából az ő „könyvtárát” és az enyémet egyesíteni kellene, mert úgy lenne teljes. Az ő könyvtára inkább társadalomtudományi jellegű volt, az enyém pedig szépirodalmi.

Ahogy az embereknek, a könyveknek is megvan a maguk sorsa.

Urbán Anikó, dr.Bakonyi Péter édesanyja, a gyűjteményt fölajánlotta a martfűi városi könyvtárnak.

A könyvtár munkatársai rendezték, katagolizálták a könyveket, berendezték, létrehozták a könyvtárnak ezt a részlegét.

Kívánom, hogy ezeknek a könyveknek is legyen sok olvasójuk. Az olvasókat érintse meg az a szellemiség, amely megérintette a gyűjtőjüket is.

        
Kevésbé volt ismert és köztudott, hogy dr.Bakonyi Péter polgármesterként tanárember is volt. Azzal kezdtem, hogy a könyvek segítsége kell ahhoz, hogy előbbre menjen a világ. Dr.Bakonyi Péter tanítása a könyvei révén folytatódhat. Kívánom, hogy valóban így legyen, hogy minél több fiatal éljen ezzel a lehetőséggel.

Köszönöm a figyelmüket.

Utóirat: Ez a beszéd a Martfűi Városi Könyvtárban hangzott el 2014. április 09-én. A gyűjtemény háromezer-kilencszáznyolcvan kötetből áll, eszmei értéke négymillió forint körül van.                                                                                                           

              

Jel

Az égen sűrűn
vannak a lábnyomok,
életjelként egyszer
csak lájkolok;
égbe szöknek
a sóhajok, 
mindenen túl, minden
előtt, még megvagyok.

Napló

Az április 6-i országgyűlési képviselő-választáson a Fidesz-KDNP pártszövetség kiütéses győzelmet aratott a baloldal felett. Ismét kétharmaduk lett a parlamentben.

    Lehet keresni az okokat, az azonban biztos, hogy valamit nagyon rosszul csináltak az MSZP és szövetségesei. Kezdhetnek előről mindent, le kell menniük alfába. Az alulról építkezést új arcokkal nem sporólhatják meg. Ha azt hiszik, hogy igen, annak ismét csak kudarc lehet a vége.

       Új és hiteles emberek hiteles válaszai kellenek a társadalmi problémákra. A rajthoz minden feltétel adott, a mai baloldal a nullponton van.

x x x

Április hetedikén volt a Megavers 6 döntője a szolnoki Szigligeti Színházban. Színvonalas szavalatok voltak jó versválasztásokkal.

       A versenyre tizenkettő és harminc év közöttiek jelentkezhettek. 

      Azt is mondhatnám, hogy amíg az ilyen versenyekre vannak jelentkezők, vannak verset szerető fiatalok, addig nincs hiba, mindig lesz remény. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a fiatalok, hogy tudnak egymásért izgulni.

x x x

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Szabó Gyula, a nemzet színésze, a Tenkes kapitány Buga Jakabja. 

      

Szösszenet - 20.

A 2014. évi országgyűlési képviselő-választások előtt a legkevesebb szó a programokról esett, ki mit szeretne csinálni a következő négy évben. 

      A Fidesz-KDNP pártszövetség folyamatosan azt hangoztatta, hogy folytatni szeretnék, amit eddig csináltak, amit megkezdtek. Ez így elég talányos, a sérült emberek szempontjából pedig tragikus.

       Az ellenzéki pártok sem voltak valami bőbeszédűek.     

       Nem voltak miniszterelnök-jelölti viták, illetőleg programviták. A jövőnk? Megyünk előre a vak világba.

Beszéljük meg!

A Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének - a MEOSZ - idei siófoki 2014. április 24-27. közötti rendezvénysorozatának keretében lesz heine-medines találkozó is, 24-25-én. Ezen lesz mód beszélgetnünk a problémáinkról, a jövőnkről is. Az alábbi kérdésekkel lehetséges témaköröket szeretnék fölvázolni, hangsúlyozni szeretném, hogy nem kizárólagosan. A kérdések száma szűkíthető, bővíthető, új témák is fölvethetők. A kérdések természetesen nem csak a heinéseket érintik, érinthetik, hanem minden sérült embert.

Beszéljük meg és gondolkozzunk együtt!

1. Milyen a közérzeted, mint mozgássérült embernek, ma Magyarországon? Ha jó, miért jó? Ha rossz, miért rossz?
2. Neked mi a legégetőbb problémád ma, ami összefügg sérültségeddel, és rövidtávon meg kellene oldani?
3. Milyennek ítéled meg lakókörnyezetedet a sérültséged szempontjából? Min kellene a legsürgősebben változtatni?
4. A jelenlegi életviteledhez szükséged van-e külső segítségre? Ha igen, megfelelőnek tartod-e? Ha nem, min kellene változtatni?
5. Milyenek legutóbbi kórházi élményeid? Milyennek látod a kórházi körülményeket az ellátásod szempontjából?
6. Ha találnál megfelelő bentlakásos intézményt pár éven belül, kérnéd-e a felvételedet?
7. Érdekvédelmi szempontból melyik az a három terület, kérdés, amelyekben föltétlenül lépni kellene?
8. Adott esetben vállalnál-e munkát, feladatot az érdekvédelemben?
9. Szerinted szükség van-e a sérült embereket érintő kommunikációban változtatásra?
10. Az érdekvédelem érdekében vállalnál-e anyagi áldozatot?

Üzenet - 96.

Magyarországon az emberek nem választanak, inkább csak szavaznak. Szurkolótáborok vannak, s mindenki szavaz a saját csapatára. Egy fradista sosem fog az Újpestre szavazni.

Láthatatlanul

Messze vagy,
nagyon,
sugárzásod
fogom;
kezem
levegőben kapkod,
a semmit
markolom.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XIX.

Emlékszem, anyám a hatvanas években kontyban hordta a haját. Akkoriban ez volt a divat. Ahogy a svájci sapka is divat volt. Ilyet az apám viselt.

            A jambósapkát viszont nélkülözték a családunk férfi tagjai, pedig ez is divat volt abban az időben.

          A korabeli fotókat nézve az egyik leghíresebb svájcisapkás úr Hamvas Béla filozófus, eszmetörténész. A fotó tanúsága szerint éppen Tiszapalkonyán raktárosként gazdagította élettapasztalatát.

x x x

A hatvanas évek X-faktorja a Táncdalfesztivál volt. Ezeken tűnt föl, illetőleg lett népszerű Koncz Zsuzsa, Zalatnai Sarolta, Szécsi Pál, Máté Péter, Kovács József, valamint az Illés, az Omega együttes, és még nagyon sokan mások. Ezek a nevek még ma is ismertek, jól csengenek.

            A másik nagy össznépi show a Ki mit tud volt. Itt is máig ismert nevek tűntek föl, többek között Kern András, Gálvölgyi János színészek, Schiff András zongoraművész.

            A Ki mit tudon külön szám volt a zsűri szereplése. Itt is nagy nevek voltak, a zsűri elnöke Major Tamás volt, tagjai Petrovics Emil zeneszerző, Pernye András zeneesztéta, zenekritikus, Szinetár Miklós rendező, Rába Miklós táncművész. A véleményükből, bírálataikból, tanácsaikból még gyerekként is sokat tudtam tanulni.

            A zsűriben külön jelenség volt Pernye András kihajtott fehér inggallérjával. Nem emlékszem egy értékelésére, bírálatára sem, amelyben bármelyik versenyzőt „lehúzta” volna. Úgy beszélt, mintha ott is a katedrán lett volna. Tanított.

x x x

Pernye Andrásról kevesen tudják, hogy heine-medines volt. Éveken keresztül írt zenekritikákat a Magyar Nemzetbe, megírta jazz történetét.

        Tőle hallottam a következő történetet: Egyik tanítványa vizsgázott nála. Kérdezett tőle valamit, a hallgató nem tudta a választ. Könnyített kérdést tett föl, arra sem volt válasz. Végül már azt kérdezte, hogy Mozart Jézus előtt született vagy utána. A tanítvány annyira zavarban volt, hogy erre sem tudott válaszolni. Erre Pernye a fejét fogva felkiáltott: „Kollegina, valami zenét!”

            Pernye András mondta, hogy Bachot azért tarthatjuk a legnagyobb zeneszerzőnek, mert az ő zenéje van legközelebb Istenhez.

x x x

Az SZDSZ 1989 őszén kezdeményezte az úgynevezett négyigenes népszavazást. Az SZDSZ Martfűi Szervezetének ehhez kapcsolódott az első komolyabb feladata, az országos népszavazást helyi szinten megszervezni.

            Az SZDSZ megnyerte az országos népszavazást és nyert Martfűn is.

       A következő kérdés az volt, hogy választókörzetünkben lesz-e az SZDSZ-nek az országgyűlési képviselőválasztáson 1990 tavaszán.