Füstölgés - 27.

Olvasom különböző újságokban, netes oldalakon, hogy a kormány tervezi, fontolgatja az egy fő által kapható szociális ellátások mértékének meghatározását. Aztán az, hogy mi minősül szociális ellátásnak, csak egy döntés kérdése.

          Egyik ismerősöm hívott is, hogy akkor ez most azt is jelentheti, hogy csökkenhet a rokkantsági ellátása is. Igen, válaszoltam. Némi csend után jött a reakció: „Hu, b….d meg!”

            Hát itt tartunk! Még mindig. A legkönnyebb a kiszolgáltatottak, elesettek kontójára tervezgetni.

            Nézem a facebookon a sérült, fogyatékossággal élő emberek oldalait. Szinte semmi reagálás a fenti hírre. Pedig tudhatnak róla, mert volt aki föltette a kapcsolódó írásokat ezekre az oldalakra. Úgy fest, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna mindez, ami történik.

            A döntéshozók számára biztosan az. De hogy az érintettek számára is!

            Ismerősöm azzal zárta a hivatkozott beszélgetést, hogy harcoljatok.

            A telefonbeszélgetés után eszembe jutott a görögök thermopülai hőstette. Háromszázan - más források szerint ezernégyszázan - megvédték a szorost a százezres nagyságrendű perzsa hadsereggel szemben, meghiúsították a perzsák átkelését a szorosan.

            Te jó ég, hol van ma ezernégyszáz vagy akár háromszáz ember, akikre biztosan lehet számítani?, gondoltam magamban. Hol van ezernégyszáz vagy háromszáz olyan ember - harcos -, akik közül senki nem szúrná hátba a másikat. 

            Ez a hír, ha realizálódik, olyan sérült embereket is el fog érni, akik eddig azt hitték - hihették -, megúszhatják a rosszat és kényelmesen elvoltak eddig.

            Magunkon kívül senki nem fog megvédeni bennünket.

            Ismerősömnek küldtem egy sms-t. Ha látja a görög harcosok utódait, adjon füstjelet.

            Addig én csak füstölgök.