Tegnap fölhívott egy hölgy
telefonon, segítséget, tanácsot kért. Az öccsét, aki idős, beteg édesanyjukkal
élt egy kis faluban, még az ősszel baleset érte. Annyira helyrehozták, hogy
elektromos kerekes-széket fog tudni használni, de mindenhez segítség kell neki.
Hamarosan kiadják a kórházi rehabilitációs osztályról, és nem tudják, mi legyen
vele.
Hárman
vannak testvérek. A bátyjáéknál és náluk is két kiskorú gyerek, dolgoznak
valamennyien, a lakásaik emeleten vannak. Az édesanyjukhoz megint nem mehet, az
édesanyjuk idős is, beteg is… A szociális otthonokban várólisták vannak.
A
közeli kórház ápolási osztályára történő elhelyezést javasoltam ideiglenesen és
jobb híján, amíg nincs tartós megoldás.
A
beszélgetés után végiggondoltam az egészet. Arra jutottam, hogy itt kezdődnek a
bajok, amikor az ember már tanácsot sem igazán tud adni.
x x x
A lányom decemberben töltötte be
a 18. életévét, az idén érettségizik. Legalább egy éve arról beszél, hogy
továbbtanulni is külföldön fog. Az is azt jelenti, hogy dolgozni is.
A
legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem tudok érvelni vele szemben, miért ne tegye.
Ez a korosztály kineveti a politikai reklámokat. Ha nagyon erősködök, a lányom
engemet is kifog.
x x x
Csak jót jelenthet. Napok óta
hallom a vadlibák hangját, nappal és sötétedés után is. Visszahúztak és ez
egyre jobb időt jelenthet.
Ezt
erősíti, hogy egyik ismerősöm három gólyát látott a szántóföldön Békéscsaba és
Gyula között. Sőt, sok helyen már nyílik a hóvirág és az aranyeső.
Ilyenekre
azért január első felében nem tudok példát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése