Kedves Barátom,
ahogy múlnak a napok, egyre
inkább rossz kedvünk nyara lesz az idei.
A
történetek egy része folytatódik, másik része ismétlődik. Van, amikor ez jó,
van, amikor rossz.
Egyik
ismerősöm lánya a párjával kimentek külföldre dolgozni, Hollandiában telepedtek
le. Aztán hamarosan gyermekük született. A fiatalasszony nem akart sokáig
kiesni a munkából, ezért kivitték az özvegy nagymamát béibiszitterkedni. Ezután
nem sokkal hallottam egy hasonló esetet.
Barátom,
lehet, hogy megérjük, a fiatalok után mennek a hetvenes nagymamák?
Ismerősöm
édesanyja már úgy beszél a kinti létről, mint aki vissza se akar jönni,
legfeljebb csak látogatóba.
Még
tizenöt-húsz évvel ezelőtt is a legtöbben kalandvágyból vállaltak külföldön
munkát. Ma a legkevésbé ezért, elsődleges szempont lett a megélhetés.
Valamikor,
a rendszerváltás előtt, fiatalon, a fejünket fogtuk a társadalomban meglévő
kontraszelekció, urambátyámos érvényesülés miatt. Megalkuvásnak tekintettük azt
a szemléletet, hogy még mindig jobb, ha x vagy y van bizonyos pozíciókban,
mintha z.
Barátom,
ezen a téren semmi nem változott. Azok közül, akik akkoriban a fejüket fogták,
felháborodtak, ma elfogadják ezt a helyzetet. Sőt, vannak, akik kifejezetten
jól érzik benne magukat. Talán mondanom se kell, a kontraszelekció
kedvezményezettjei.
A
magam módján még lázadozok, füstölgök. Ott tartunk, hogy morálisan semmit nem
léptünk előbbre. Korosztályunkból sokan a helyzethez süllyedtek.
Azt
tapasztalom, hogy ez ellen alig-alig berzenkedik bárki is.
Ezzel a
megállapítással búcsúzik barátod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése