2015. augusztus 8., szombat

Martfűi levelek - A helyzethez süllyedés



Kedves Barátom,

ahogy múlnak a napok, egyre inkább rossz kedvünk nyara lesz az idei.
            A történetek egy része folytatódik, másik része ismétlődik. Van, amikor ez jó, van, amikor rossz.
            Egyik ismerősöm lánya a párjával kimentek külföldre dolgozni, Hollandiában telepedtek le. Aztán hamarosan gyermekük született. A fiatalasszony nem akart sokáig kiesni a munkából, ezért kivitték az özvegy nagymamát béibiszitterkedni. Ezután nem sokkal hallottam egy hasonló esetet.
            Barátom, lehet, hogy megérjük, a fiatalok után mennek a hetvenes nagymamák?
            Ismerősöm édesanyja már úgy beszél a kinti létről, mint aki vissza se akar jönni, legfeljebb csak látogatóba.
            Még tizenöt-húsz évvel ezelőtt is a legtöbben kalandvágyból vállaltak külföldön munkát. Ma a legkevésbé ezért, elsődleges szempont lett a megélhetés.
         Valamikor, a rendszerváltás előtt, fiatalon, a fejünket fogtuk a társadalomban meglévő kontraszelekció, urambátyámos érvényesülés miatt. Megalkuvásnak tekintettük azt a szemléletet, hogy még mindig jobb, ha x vagy y van bizonyos pozíciókban, mintha z.
            Barátom, ezen a téren semmi nem változott. Azok közül, akik akkoriban a fejüket fogták, felháborodtak, ma elfogadják ezt a helyzetet. Sőt, vannak, akik kifejezetten jól érzik benne magukat. Talán mondanom se kell, a kontraszelekció kedvezményezettjei.
            A magam módján még lázadozok, füstölgök. Ott tartunk, hogy morálisan semmit nem léptünk előbbre. Korosztályunkból sokan a helyzethez süllyedtek.
Azt tapasztalom, hogy ez ellen alig-alig berzenkedik bárki is.
Ezzel a megállapítással búcsúzik barátod.





Nincsenek megjegyzések: