Mit jelent ma Magyarországon a
szolidaritás?
Talán
elmondhatom magamról, hogy a közélet iránt érdeklődő ember vagyok, de erre a
kérdésre nem tudok válaszolni.
Művészek
szerveztek egy segélykoncertet az éhező gyerekekért nemzeti minimumként.
Alig-alig volt érdeklődés.
Az
országgyűlési képviselők nem arról vitatkoznak, hogy mit kellene tenni a
gyerekszegénység ellen, hanem arról, hogy van-e miről beszélni. Az egyik tábor
szerint nincs miről beszélni, a másik szerint volna miről.
Az
egésznek semmi társadalmi hatása. A kérdés nem lesz közügy.
A
kérdés egyelőre kérdés, a probléma meg köztünk van.
x x x
Amikor éhező gyerekekről
beszélünk, hány embernek jut eszébe vajon, hogy ott a szülők is éheznek?
x x x
Ehhez képest még kevésbé érdekel
bárkit is, ha egy rokkantsági ellátott felülvizsgálatát követően rokkantsági
ellátásának felét, negyvenezer forintot kap ötvenhét évesen. Ebből kellene
megélnie úgy, hogy harminchatezer forint a rezsiköltsége.
Valahol
a túlélés művészetét is tanítani kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése