2015. november 13., péntek

Napló




Mit jelent ma Magyarországon a szolidaritás?
          Talán elmondhatom magamról, hogy a közélet iránt érdeklődő ember vagyok, de erre a kérdésre nem tudok válaszolni.
        Művészek szerveztek egy segélykoncertet az éhező gyerekekért nemzeti minimumként. Alig-alig volt érdeklődés.
          Az országgyűlési képviselők nem arról vitatkoznak, hogy mit kellene tenni a gyerekszegénység ellen, hanem arról, hogy van-e miről beszélni. Az egyik tábor szerint nincs miről beszélni, a másik szerint volna miről.
            Az egésznek semmi társadalmi hatása. A kérdés nem lesz közügy.
            A kérdés egyelőre kérdés, a probléma meg köztünk van.

x x x

Amikor éhező gyerekekről beszélünk, hány embernek jut eszébe vajon, hogy ott a szülők is éheznek?

x x x

Ehhez képest még kevésbé érdekel bárkit is, ha egy rokkantsági ellátott felülvizsgálatát követően rokkantsági ellátásának felét, negyvenezer forintot kap ötvenhét évesen. Ebből kellene megélnie úgy, hogy harminchatezer forint a rezsiköltsége.
            Valahol a túlélés művészetét is tanítani kellene.

Nincsenek megjegyzések: