2015. november 3., kedd

Nem világszám, csak világnap


Október 23-a előtt, alatt és után a legérdekesebb írások - számomra - a járványos gyermekbénuláshoz kapcsolódtak. A téma jelntőségét nem az emelte meg, mert felismerte a média, a társadalom a fontosságát. Arról van pusztán szó, hogy politika most leült, éppen nem szolgáltatott témát.
       Magyarországon az ötvenes évekk végére, a hatvanas évek elejére sikerült megfékezni a járványt.
       Már a legfiatalabb heine-medinesek is hatvan évesek. Alig telik el úgy néhány hónap, hogy ne lehetne hallanni, hogy valaki ismét elment közülünk. 
        Maradék erőnkkel próbálunk megkapaszkodni, , maradék jogainkért harcolunk.. Ma a legkevésbé van biztosíték bármire is, nekünk meg már végképp.
        Ott vagyunk, képviseltetjük magunkat minden fontosabb érdekvédelmi helyen, mégsem tudjuk érvényesíteni jogainkat.
        A MEOSZ elnökségében is ott vagyunk, mindig is ott voltunk. És mégis, folyamatosan hiányérzetünk van.
        A mozgássérüllt emberek érdekvédelme sokat köszönhet a heine-medineseknek. Aztán ami ezeknek az embereknek a hathatós közreműködésével létrejött, most meg kell élnünk ezek lassú leépülését. Ezt legalább olyan nehéz megélni, mint magát az öregedést.
        Nekünk mindig harcolnunk kellett valamiért, az életkori sajátosságoknak megfelelően. Most is kellene - még. Most is kellene, de már fogy az erő.
         Mindez arról jutott eszembe, hogy október 24-én volt a Polió - a járványos gyermekbénulás vírusának - világnapja.

Nincsenek megjegyzések: