Ma kedd van, a múlt héten szerdán még a szabadban ebédeltem a szolnoki Kossuth téren. Pulóverben voltam, de voltak bátrabbak is, akiken csak ing volt.
Kegyes időjárás. És a hétvégén már advent első vasárnapja lesz.
x x x
A párizsi merényletek után - százharminc halott, többszáz sebesült - mi jöhet még?
Eddigi ismereteink szerint olyanok követtték el a merényleteket, akik évek, évtizedek óta itt élnek a nyugati társadalmakban. Olyanok, akikről még a szomszédjuk is csupa jó dolgot mondott. Valami mégsincs rendjén.
A bizalom most már teljesen oda? Mindig mindenre fel kell készülni?
Az ember botlásaival együtt is az, aki. De ezek már nem botlások voltak.
x x x
Hallgatom egyik politikusunkat. Egyszerű, közérthető igazságokat mond. Úgy mondja, mint a vízfolyás. Olyanokat, mint például, aki megszületik, egyszer meg fog halni.
Az embereket nem is érdekli ennnél több. De eligazítanak bennünket ezek az egyszerű igazságok bármiben is összetett világunkban? Vagy csak arra jók, hogy megtévesszenek bennünket, elfedjék előlünk a valódi összefüggéseket?
x x x
Hallgatom a négygyerekes anyát, a gyerekvállalás szépségéről beszél.
A nő vak.
Példa és példázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése