2016. február 3., szerda

Jöttél



Csendes magányomban
csak vártam és vártam,
múltak az évek,
társam nem találtam.
És egyszer csak jöttél,
gyorsabban a fénynél;
kezedben tartottál,
a lélek porából kiemeltél.
Megmártózva
a jóban és szépben,
mámoros szerelemben
egészen.
Kérve kértem az Urat,
nyisson nekünk
teret és utat.

Nincsenek megjegyzések: