Egy tizenkét éves gyereknek miért kell meghalnia? És miért kell öngyilkosnak lennie? És miért választja a fölakasztást?
Csak kérdések vannak.
Olvasom, hogy a kisfiú megvárta, míg elalszik a családja és ezután követte el szörnyű tettét.
Ha tudnánk az indítékokat, értenénk a fiú lelkületét, talán jobban ismernénk a körülöttünk zajló világot.
De meg se akarjuk ismerni. Monoton módon éli az emberek többsége az életét, és ha már egy iciripiciri változás kerül a gépezetbe, tragédiaként élik meg.
x x x
Nyolcvannégy évesen elhunyt az egyik legnagyobb élő író, ha nem a legnagyobb, Umberto Eco olasz író. Ismét szegényebb lett a világirodalom.
x x x
Pedagógusok tiltakozása az Országház előtt a Kossuth téren. Beszédek szép sorjában. Az egyik fölszólaló Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki beszéde végén kéri a jelenlévőket, hogy a tüntetés végén, mielőtt elmennének az emberek, öt percig még maradjanak együtt csendben.
Aztán eljött a rendezvény vége... és jött a csend.
Ez a csend félelmetes volt, legalább ötvenezer ember csendje.... Csak az eső kopogása hallatszott az ernyőkön.
Ha már a szóból - a kérésből - nem értenek a döntéshozók, vajon a csendből mit hallanak ki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése