2016. május 2., hétfő

Anya...


Keresem a szavakat,
mi szóval 
el nem mondható,
félreérthető is 
és oly kevés a szó.
Anya vagy
és nagymagymama,
nekem kedvesem a nőm....
Uram, csak még
legyen időm,
hogy asztalánál egyszer
elmondhassam,
vele tőled
a mindent kaptam.

Keresem a szavakat,
visszahoznám,
de már nem lehet,
a mulasztott napokat...
Közeleg az este,
úton van a naplemente....
Emlékeztetnélek a jóra,
úton útfélen
neked nyilik a rózsa.
Mondanám, hátha hiszed,
bármerre mehetsz,
szívem magaddal viszed.

Anya vagy és nagymama,
nekem kedvesem, a nőm....
Mondanám, míg monndhatom....
Jaj, fogytán az időm......
Mindig tudd,
te vagy a holnapom...

Nincsenek megjegyzések: