Kedves Barátom,
az emberek többsége üzemszerűen
éli az életét. Ismétlődő történések általában ugyanazokkal a szereplőkkel.
Változás, változtatás, változatosság alig-alig.
Vannak
emberek, akik elfogadják ezt az üzemszerű életet, ez jelent nekik biztonságot a
mindennapokban. Sőt, kifejezetten félnek, tartanak a változtatástól, a
változástól. Megalkuvás ez az élettel, az élet által kínált helyzettel.
Az
ilyen embereknek többnyire csak rossz pillanataik lehetnek. Az ember a megélt
pillanatainak az összessége.
Boldog
pillanatokat szeretnék megélni, minél többet.
Egy
plébános ismerősöm szerint a véletlen neve jó Isten. Az atyának valahol igaza
is van, meg nem is. Azért tenni, küzdeni kell, szoktuk mondani, hogy semmi nem
véletlen. Hát igen, mindennek van előzménye.
A
boldogságért is tenni kell, talán azért a legtöbbet. És leginkább küzdeni kell.
Így születnek a csodák.
Ma
már kimerem jelenteni, hogy megérintett a szeretet, a szerelem, megérintett a
csoda...
Kérdezhetném, hogy miért pont most? Miért ennyi évesen? Minderre én csak annyit mondok, hogy miért ne!
Kérdezhetném, hogy miért pont most? Miért ennyi évesen? Minderre én csak annyit mondok, hogy miért ne!
Hajlamos
vagyok még néha azt hinni, hogy álmodok, és egyszer csak fölébredek. Hányszor
és hányszor jártam már így!
Kedves
Barátom,
hinnünk kell a csodákban! Ha nem
hiszünk, nem vagyunk többek az üzemszerű életet élő embereknél. Mondhatjuk
akár, hogy élő halottak vagyunk.
Bármeddig
tart ez a megharcolt boldogság, a megélt pillanatok már a miénk. A jó Isten
pedig vigyázó szemét rajtunk tartja.
Üdv
a barátod részéről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése