Kerekes-székem
kerekei földön járnak,
része vagyok
a valóságnak.
Valami mindig
ráébreszt,
lehetek bármilyen,
de kérdés,
kihez, mihez képest.
Kerekes-székem
kerekei földön járnak,
gondolataim feléd,
körülötted szállnak;
része vagyok
valami újnak, szépnek,
része vagyok
az egésznek.
Bármit mondhatok,
gondolhatok,
itt, igen én itt
és én én vagyok.
Kerekes-székem
kerekei földön járnak,
gondolataim szállnak,
mégsem képzelem
magamat madárnak.
Az idővel
versenyt futok,
tudom, amit tudok;
üvölt bennem
a fájdalom,...
Kerekem hadd
forogjon!
Kerekes-székem
kerekei földön járnak,
részeként
az őrült világnak.
Megszédülten
a körforgásban,
szétégve a vágyban,
átsuhanok az életen,
helyemet keresve
az éteren;
porrá válva
az elmúlásban,
szétszóródva
a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése