Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Versenyt futok
az idővel,
hogy találkozhassak
a nővel,
veled, csakis veled,
kit a sors
utamba vetett.
Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Nem elég
szemedben látni
a fényt,
nem elég a csók,
az ölelés...
Hol vannak
a megismerési próbák,
az alvatlan éjszakák,
hol vannak
a hajnali álmok,
hol vannak
a suttogó sugallatok?
Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Az alagút
végét látod,
addig kellene
kibírni,
addig kellene
megírni,
egyszer végre megírni,
hogy ezt az egészet
már csak veled
lehet bírni.
Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Versenyben a nővel,
versenyben az idővel,
hogy ideát még
lássuk meg a fényt,
éljük meg
a reményt,
hogy kéz a kézben
egybeforrva,
a jövőnkbe együtt
összemosódva.
Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Voltak az álmok,
voltak,
vannak az álmok,
vannak
és álmok
mindig maradnak,
hogy egyszer csak
átléphesd a falat,
mit emeltél magadnak.
Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Majd annyi
idő után
pihenünk a Golgotán,
lelkünkben mosollyal
az Úr után
a keresztfán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése