A miniszter úr levelét megírta.
Az Emberi Erőforrások Minisztérium első embere, Balog Zoltán miniszter úr, levelet írt a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének és tagjainak, vagyis nekem is, mint az országos szövetség egyik tagegyesülete vezetőjének.
Köszöni az elmúlt négyévi együttműködésünket.
Hát bizony több is tellett volna tőlünk, ha megkérdeznek bennünket a sérült, fogyatékossággal élő embereket érintő jogi szabályozás rendszerszintű átalakítása előtt. Fel sem ocsúdtunk, s máris ott voltunk, ahol a part szakad.
A levél olvastán egy "kívülálló" azt is gondolhatja, hogy Magyarországon jó sérült, ellátott embernek lenni. Ha van elégedetlenség, az legfeljebb a sérült emberek frusztrációja.
Az igazság ellenben az, hogy elindultunk lefele, társadalmi csoportunk egyre több tagja növeli a szegények táborát. Ez pedig egyirányú utca, innen nem nagyon van visszaút. Ma egy rokkant-találkozó megszervezésének legnagyobb kérdése, kockázata, hogy hányan tudják megfizetni az útiköltséget, az egyebekről már nem is beszélve.
Vannak, akik már annyira lent vannak, hogy egy ilyen levél "üzenetét" már meg se hallják. Akiknél a nincs, a szegénység a küszöböt rágja, azok számára semmilyen esélyt nem jelent a gépjárműszerzési-támogatás mértékének emelése. Egyre kevesebben veszik igénybe ezt a támogatási formát annak ellenére, hogy a potenciális jogosultsági kört bővítették. Ez a támogatás ott nem lehetőség, akiknél a korábbi jövedelmet megfelezik, vagy urambocsá, meg is vonják.
Mire az érintett rokkant magához tér, szembesülhet azzal, hogy megszűnt az egészségbiztosítási jogviszonya és hogy az legyen, havonta kellene díjat fizetnie akkor, amikor épp az a legnagyobb problémája, hogy nincs jövedelme.
Bizony voltunk mi csalók, és lettünk, leszünk földönfutók!
Amiért köszönet illethet bennünket úgy általában, az az, hogy meglehetősen türelmesen, csendesen vettük mindezt tudomásul. Mi összeszorítjuk a fogunkat, ha küzdünk egészségi hátrányainkkal, ha tudomásul veszünk bennünket ért sérelmeket.
Azért is köszönet illethet meg bennünket, hogy egyre kevesebbe kerülünk az államnak, a társadalomnak. Európában lassan a legkevesebbe.
A miniszter úr a levelét megírta. Nem kellett volna.
2 megjegyzés:
Sajnos sok mindent nem kellett volna. Egyetértek veled, Béla!
„De jaj nekik, ha nem alkalmas vezért emelnek maguk fölé! …ha valami békebeli tekintélyt, valami szűk látókörű bürokratát, vagy kicsiny lelkű intrika mestert emelnek vezérükké. A kiskaliberű vezető, a közönséges politikus,, vagy nagyon következetes, vagy stréber szolgalélek, afféle merev tekintélypolitikus, aki felfelé hajlong, lefelé tapos! A kisebb tehetségek irtóznak a közelükbe engedni a nagy tehetségeket, sőt inkább eltaszítják maguktól… Veres PÉTER Mit ér az ember, ha magyar? ban 1943!
Megjegyzés küldése