Egyszer nagyon régen
összegyűltek az állatok
az erdő közepében,
tanakodtak, hogy legyen,
a beteg mókus mit egyen.
Látogatóba ment
mókusmama, a párja,
messzire, ő meg csak várja;
rátört a nagy szomorúság,
egyedül semmi a világ,
nincs kivel, nincs mit enni,
nincs más csak keseregni.
Tanakodtak az állatok,
hogy oldják meg a feladatot.
Sünmama óvatosan jelentkezett,
főzött már ő eleget,
nem számít, eggyel többb,
vagy kevesebb.
Megnyugodtak az állatok,
megoldottak egy feladatot.
Sünpapa a napot összefoglalta,
tanulság mindenkinek,
ki-ki, ahogy akarja:
Mindaddig szép a viág,
míg mindenkinek lesz barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése