Kedves Barátom,
a bántásnak
ezer arca van, és még több árnyalata. Néha nem is lehet fölismerni,
búvópatakként közénk férkőzik, észrevétlenül mérgezi a levegőt.
Egyszer csak azt vesszük észre,
ismerősök, barátok, rokonok, munkatársak, kollégák, szomszédok furcsán néznek
egymásra, nem szólnak egymáshoz.
Majd újrarendezzük magán, társas és
közösségi kapcsolatainkat és kezdődik elölről minden.
Elég egy rossz szó, egy rosszalló
tekintet és már megvan a baj, az egy életre szóló harag.
Gyakran a felek már nem is tudják,
vagy legfeljebb sejtik, hogy mi az indulat, a harag alapja.
Barátom, semmi esélyünk arra, hogy
megbeszéljük a sérelmeinket, az ellentétek alapját. A kommunikáció teljesen
hiányzik.
Ehelyett minden oldalról a megmondó,
öntömjénező emberek hirdetik magukat. Még fizetünk is nekik komoly összegeket,
hogy aztán megállapítsuk, milyen igazuk van… Aztán minden marad a régiben.
Vannak esetek, mikor nincs más
lehetőség, mint szakembert igénybe venni, mert a probléma már krónikus.
Látszólag sokan hirdetik magukat szakemberként, de valójában kevés a jó
szakember.
Hidd el, többet kellene beszélgetnünk.
Beszélni, beszélni kellene, és még az is kiderülhet, hogy valamelyikünk
félreértett valamit.
De jobb haragudni a másikra, azzal nem
jár semmiféle kötelezettség. Sőt, le lehet tudni kötelezettségeket és
nyugtathatjuk magunkat, hogy a másik tehet róla.
Bábeli zűrzavar van, amibe még a
politika is belejátszik és a pénz. Senkinek nem érdeke, hogy megtaláljuk a
közös hangot, akinek meg érdeke volna, ettől szenved.
Barátom, a legközelebbi levelemig
üdvözöllek:
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése