Kedves Barátom,
telefonon
beszéltem a lányommal és először nem akartam hinni a fülemnek. Váratlanul ért a
bejelentése… Nagy sokára fölfogtam, hogy nagyapa leszek.
Fokozatosan jutottam el a bejelentés
jelentőségéig. Igen, a lányom abban a korban van, hogy időszerűnek lehet
tekinteni a gyermekvállalást. A korom, a hajam és a szakállam színe alapján már
én is lehetek nagyapa.
Egy ilyen bejelentésnek csak örülhet
az ember. Akkor is, ha nehéz megszokni, sok kérdés merül fel. De egy születés,
az előtte lévő hónapok, a várakozás, minden nehézség ellenére mégiscsak egy
csodálatos dolog.
Igen, áldott állapotban van a lányom.
Ezt öröm és boldogság megélni. Ehhez fogható boldogság csak a szerelem, a
beteljesült és megélt igaz szerelem.
Apaként megéltem, milyen egy gyermek
születését várni. Szerelmes férfiként megélhettem a nagy szerelmet is, ez
éltet, ebből élek ma is.
A születés maga a csoda!
Egy szülésztől hallottam, aki több
ezer gyereket segített a világra, hogy lépésről lépésre tudja, hogy mi
játszódik le a születésig, mégis a születés egy hihetetlen csoda neki is, egy
isteni elrendelés.
Aki két csodát is megél életében, az
elmondhatja talán, nem élt hiába… Így vagyok ezzel én is, nem éltem hiába,
bármikor elmehetek…
Kedves Barátom,
hogy milyen jövő, világ várja a
kisdedet, afelől nem vagyok nyugodt.
Feszültség, bizalmatlanság…, rosszindulat, megbélyegzés, kirekesztés,
alaptalan vádak és még lehetne sorolni, hogy miért rossz a közérzület, a
közérzetünk.
Ennyi rossz és gonoszság, emberi
aljasság után az is csoda, ha mégis akarsz élni, kíváncsi vagy a világra. Ez
tényleg csoda, Barátom!
Üdvözöl:
Urbán-Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése