Kedves Barátom,
most olyan
történik velünk, ami még nem. A koronavírushoz kell, kellene alkalmazkodnunk.
Nagy probléma ez!
Olyasmit kell csinálnunk, amit a legkevésbé
szoktunk, összefognunk és emberségesnek lennünk.
Láthatatlan betegséggel szemben kell
helytállnunk. Magunk sem lehetünk biztosak abban, hogy vírushordozók vagy sem.
Ezt már nyugodtan nevezhetjük
emberpróbáló időszaknak
Hogyan fogadjuk? Tudunk-e alkalmazkodni az
óvintézkedésekhez? Betartjuk-e az előírásokat?
Megannyi kérdés, amik értünk vannak. Olyat
kell produkálnunk, ami kivételesen jellemző ránk. Az összefogást kellene
gyakorlattá tennünk. Itt az ügyeskedés nem óv meg, a társadalmi pozíció és
anyagi lehetőség nem számít, nem véd meg.
Kivagyunk téve a járványnak,
legfeljebb lassítani bírjuk a terjedését. Ilyen helyzetben kellene megértőnek
lennünk, figyelnünk, tekintettel lennünk egymásra, segítenünk egymást.
Önkéntes karanténban vagyunk. Az
egyetlen hathatós módszer a védekezésre, hogy nem érintkezünk egymással.
Bezártak a bölcsődék, az óvodák, az
iskolák, a tanulók otthon tanulnak. Elmaradnak a kulturális és
sportrendezvények, az üzletek korlátozott nyitva tartással működnek.
Tanuljuk szervezni magunkat
kisebb-nagyobb sikerrel.
Otthon vannak a gyerekek, a családok. Ennyire
családcentrikusan még nem éltek, szokják egymást, az együttélést. Mit is
kezdjenek egymással? A családok most a szeretetben vagy egy életre
összekovácsolódnak, vagy szétrázódnak és darabokra hullnak.
Kedves Barátom,
bezártságban küzdünk a láthatatlan
ellenséggel, a koronavírussal. Ebben a helyzetben a legrosszabb emberi tulajdonságok
is kiütköznek. Meg kell küzdeni az emberi kicsinyességgel, rosszindulattal és
haszonelvűséggel.
Olyan ez az egész, mint egy Robin
Cook-regény, vagy egy abból készült
film.
Az emberek felvásárolnak, ha kell, ha
nem. Olykor pánikszerűen viselkednek, a legelemibb szabályokat sem tartják be a
saját egészségük védelmében sem.
Ne feledjük, hogy a járvány után újra
kell indítanunk életünket! Az már nem ugyanaz lesz, mint amit megakasztott a
járvány.
Most van időnk, hogy mérlegre tegyük
életünket, végiggondoljuk, hogy mit tettünk, mit mulasztottunk. Átértékelődik minden... Miknek van
értelme, értéke és miknek nem. Nem megijedni kell, bepánikolni, hanem
felelősséggel dönteni és cselekedni, amit lehet, és amíg lehet, amíg nem késő.
Ehhez legyen bennünk türelem, bátorság, kitartás és szolidaritás. De legfőképp
legyen bennünk emberség, szeretet, mert a szeretet a legtisztább erő, ami
megmenthet bennünket. Legyen meg a Miatyánk akarata! Az Úr legyen velünk! Ámen.
Üdvözöl barátod:
Urbán.Szabó Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése