Lecsó

- Egy kisfilm apropóján -

Az élet gyakran váratlan helyzetek elé állítja az embert, amiket nem tud, nem lehet kivédeni. Arra meg végképp nincs recept, hogy hogyan viselkedjünk ilyenkor.

Egy kerekes-székes fiút látunk, aki a kedvesének kedvencét, lecsót készít. Egy egyszerű étel és meg kell küzdenie azért, hogy teljesítse, elkészítse. Nincs könnyű dolga a kerekesszékkel, ez a kezén, a tenyerén is meglátszik.

A rámpa új, az udvar azonban nem igen alkalmas a kerekesszékkel való közlekedésre, ahogy általában a falusi, vidéki környezet sem. Nem is gondolnak az emberek bele, hogy egy mozgássérültnek milyen mások a lehetőségei a környezettől függően.

            A fiú az ablaknál ül és vár. Egy személygépkocsi áll be az udvarba. A következő jelenetben a fiú kézben viszi be a lányt. A kerekesszékbe teszi, megigazgatja a lábát.

            Mellbevágó jelenet.

Ezt jelenti a cselekvő szeretetből adódó elfogadás, gondoskodás.

Az eddig alapján azt hihettük, hogy a fiú mozgássérült, de nem, a lány az. A fiú csak kipróbálta, megtapasztalta, milyen a kerekesszéket használni, amit szerelmének ezután állandóan kell.

Egy pillanat alatt megváltozik a szereplők élete Kata balesete következtében.

Hányan lennének képesek egy ilyen helyzethez alkalmazkodni?

Mi kell ehhez?

Kiben van meg a szükséges lelkierő?

Csörög a vekker, ébresztő. Szimbolikusnak is tekinthető ez a kezdés. Valóban ideje volna már felébrednünk.

Filmes eszközökben nagyon szerény kisfilm, a történet maga is végtelen egyszerű. Méltán kapott számtalan nemzetközi elismerést, írta és rendezte Palfai Károly.

            A történetnek nincs vége, csak a filmnek.

                                                                                Urbán-Szabó Béla